Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - Botár Attila: Le nem zuhanhat a madár (vers) - Pátkai Tivadar: Ez az a föld (vers)

BOTÁR ATTILA

Le nem zuhant a madár

Kondor Bélának tisztelettel a másvilágra

De emberre szálljon öröm-árnya nyugodt kezeidnek — fohászkodni a föltartott mancsok között. Ütésre emelt mancsok között, Istenihez vagy a Cethez. Porba dobtak már rózsát, sípot ezek a mancsok. Mostanában inkább a szívedet zárják csont-kápolnába, úgy szorongatnak. De ne félj, madár-szerkezete lesz a Kezeknek, nem fogja be többé vonal, sem gravitáció. Ne félj, délköröket rongyol, röptében az ég cirkusz- ponyváit jócskán átszakítja és soha le nem zuhanhat a Madár.

Megmérettek a mancsok.

Meg már a Kezek is.

Kint Budapest fehér fényei.

PÁTKAITIVADAR

Ez az a föld

Barátok szíved;

kaszabolt vörösrózsák a kertben, el, csak el innen,

ahogy temetőkertből illan az illem,

de fogva tart, bilincsbe rohaszt a zöld:

834

nem tudom:

csontja fehérül apámnak vagy megőszült a föld!