Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. Sopronkőhida (történelmi kollázsregény)

hosszasan tárgyaltam. Estére Dominich visszajött, s akikor terjedt el az a hír, hogy reggel elindulunk.

*

1945. április 30.: — Kerek egy hónapja, hogy nem írtam naplót. 1945. március 29-én indultunk el Köhádáról, és április 27-én este érkeztünk ide, Oberau- dorfba. Négy heti gyaloglás van mögöttünk, sok szenvedéssel és éhezéssel. Április 27-én délben jelent meg Simon százados Bernauban, s közölte, hogy az összes foglyot szabadlábra helyezik. Rövidesen megkaptam a szabaduló-levelet, s a hadbírói autóbuszon útnak is indultunk Oberaudorfba, mely közvetlenül a tiroli határnál fekszik. Este nyolckor érkeztünk meg ide, ahol az isikola-tömeg- szálláson helyeztek el minket. Felséges érzés volt négy hót után újra ágyban, fedél alatt — és. nem pajtában — aludni. (...)

Ma, reggeli után borbélyhoz mentem, s röviddel azután, hogy visszatértem az iskolába, nagy riadalom támadt. Már reggel rebesgették, hogy az angolszászok elérték Rosenheimet, s egy élük Innsbruck felé nyomul előre. Dominich összehívta a hadbírákat, s a saját személyére nézve menekülésre készült. Nagy lett az izgalom, cigaretta és snapsz-osztás következett, Dominich és Róth elstartoltak. Hardy Kálmán vette át a parancsnokságot, Tóth Miska az élelmezést, Révay az őr osztag-parancsnoki teendőket. Az angolszászok állítólag 15—20 kilométerre vannak. Ebédnél Hardy rövid beszédet tartott. Helyreállította a régi tisztelgést. Most itt ülünk az iskolában, és várjuk a fejleményeket. Sok hír futott be: Mussolini kivégzése, München elfoglalása, a San Francisco-i konferencia gyors befejezése, az osztrák kormány megalakulása (Renner). Igen jóleső érzés volt látni, mint kerítjük hatalmunkba a hadbíróságot, mostmór tőlünk vár mindenki mindent. (...)

1945. május 1.: Üjafotb hírek: az angolszászok nem ismerték el az osztrák kormányt, Linz térségébe várják az újafolb angol—orosz találkozót, Daehauban 32 ezer politikai foglyot szabadítottak fel, Mussolinit népítélettel végezték ki, Graziani hadifogságba esett. San Franciscoiba 4 állam ellenzése dacára meghívták Argentínát, egyhangúlag Ukrajnát és Fehér-Oroszországot. Szóval a háború végkifejlődéséhez közeledik.

Az esős idő miatt nem nagyon mozdulunk ki a házból. Délelőtt bridzsez- tünk, jó ebéd volt (sajtos tészta), utána a cukrászdában süteményt ettünk, s féké téztünk. Délután jót aludtam, aztán lötyögés, várakozási állapotban, bridzse- zés és rádióhallgatás. Este Török Adorján egész jó pótkávét főzetett, melyet bő pálinkabeöntéssel fogyasztottunk. Este hallottuk a rádióban Hitler halálhírét. Elpusztult a fenevad, de ez a helyzeten már tényleg nem változtat.

1945. május 3.: — Már három napja télies az idő, minden reggel havazik. Ma azután szűz hóra ébredtünk, s délig erősen havazott. Az ébresztő ma is zajos volt: csatazajra ébredtünk. Ágyúlövések, aknatűz, géppisztoly- és gépfegyverlövések. Most már — úgy látszik — tényleg közel vannak az amerikaiak. A tűzre való tekintettel levonultunk a földszintre. Utassy Zerköwitz Pétert, Hermann Gyulát és Zentayt kiküldte megfigyelésre. Észlelésük szerint körülbelül 5—6 kilométerre lehetnek az amerikaiak, míg a német védők (egy századnál többen nem lehetnek, s főleg SS) két kilométerre. Maradt nekik néhány páncéltörő ágyújuk, Panzerfaustjuk — esztelen dolog, amit művelnek. A községbe is valószínűleg ők lőttek be, a cukrászda ablakai mind betörtek, és sajnos pár halott is ottmaradt. Később a csatazaj alábbhagyott, felvonultunk a szobákba, elkezdődött újra a normális élet: bridzs stb. Érzésem szerint legfeljebb késő délutánra várhatjuk a felszabadítókat.

827