Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - SZEMLE - Ambrus Lajos: Hozott isten, holdacska! Finnugor varázsigék, imádságok, siratók

tengerparti követ keményíts,

tenger tajtékát fagyaszd,

udvaron a lószart,

réten a csikószarf,

kút körű göröngyöt fagyassz,

fal mellett disznószart.

A gyógyító-gonoszűző-védekező tendenciák szellemi hátterében minden bizonnyal az a mágikus szóállomány áll — nem csupán a varázsigékben és a ráolvasók'ban, de az imádságokban is —, amely képessé tette a népet az ismeretlen eredetű betegségek megszüntetésére. „Az ősi hiedelem szerint ide-oda vándorló betegségdémonok, halottak lelkei, testbe búvó állatok, természeti erők, Nap, Hold, csillagok, szél, vagy Isten büntetése okozza a betegséget” — írja Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtőt lépék c. könyvében, és e kötet anyagában tallózva is találhatunk megfeleléseket. Az észtéknél boszorkányság, hasfájás, betegség elleni igék találhatók, a mordvinöknál oszud-be- tegség ellen szólók, a cseremiszeknél lidércnyomást oldó ráolvasás, a votjákoknál szem- betegség és igézés ellen való szövegek a leggyakoribb előfordulások. „Ahhoz, hogy meg lehessen gyógyítani — folytatja Erdélyi Zsuzsanna —, fel kell ismerni az előidéző okot, az eredetet. A gyógyítás valójában ellenvarázslat, melynek alapja a kimondott szó bűvös hatása, a szónak varázserejében levő hite. Aki »tudja a szót«, felhasználhatja erejét.” A mordvin népköltészetben terjedelmes ráolvasókat találhatunk, amelyek szemben az észt anyag tömörségével, mágikus szó- és mondathalmozásokkal érik el kívánt hatásukat: „Gyere holló, védj meg, / gyere holló, óvjál, / gyere fújj, / gyere kopj, / fújj a varászlóra, / fújj az ördöngösre, / fújj a gonoszra, / fújj a boszorkára, / fújj a földön járó gonoszra, / fújj a földön járó boszorkára, / fújj a föld alatt járó varázslóra, / fújj a föld alatt járó ördöngösre, / fújj a föld alatt járó gonoszra, / fújj a föld alatt járó boszorkára, / fújj a fönn röpülő varázslóra, / fújj a fönn röpülő ördöngösre, fújj a fönn röpülő gonoszra, / fújj a fönn röpülő boszorkára” stb.

A varázsigék és ráolvasok — akár a többi műfaj — nemcsak egy régvolt hiedelemvilágot, erkölcsöt és pszichikumot tárnak fel az olvasó előtt, hanem földrajzi történelmi, társadalmi körülményeket is. Állattenyésztő-földművelő életformára utal a finn Nyúlfogó varázsige, Horgász varázsigéje, Esőűzlő varázsigéje, Jószágért mondott vanászige, az észt farkasűző, hollóűző, kígyóűző, fagyűző ige, a mordvin Ráolvasó a kígyómarásról stb.

A siratok és panaszénekek adják a kötet terjedelmének közel egyharmadát. Ez a finnugor népeknél számos helyen ma is élő műfaj — érdekesség, hogy a cseremiszek és votjákok egyáltalán nem ismerik — igen változatos formákban bukkan elő. A menyasszonysirató—halottsirató—ka to nasirató kategorizálás tökéletesen kielégíti a rendszerezéssel járó nem mindig egyszerű feladatot, s ezt mintegy kiegészíti, teljessé teszi a közölt néhány panaszének. (Észteknél, izsoroknál.) A magyarság körében is ismert a menyasszony búcsúztatása, Bereczki azonban megjegyzi — élő voltát kiméivé —, hogy a kötet néhány siratóját a 60-as 70-es években jegyezték le, valamint azt is, hogy ő maga 1975-ben egy baskírjai mordvin faluban hallott siratót énekelni. Ha a kötet tanulmányozása során kiemeltük az észt népköltészet néhány remekét — elsősorban a varázsigéket —, szólnunk kell a kötet minden bizonnyal legnagyobb felfedezéséről: a mordvin népköltészet pazar gazdagságáról. Ezért talán néhány gondolat erejéig térjünk ki a mordvin nép bemutatására. A régi utazók közül Juliánusz barát is megemlékezik róluk — meglehetősen kegyetlen népként mutatva be őket: ,,emberfejekbő 1 készítenek serlegeket, és ebből igen szívesen isznak”, Történelmüket, mint a többi finnugor népét, évszázadokon át a létfenntartásért vívott harc jellemzi: előbb a tataiak telepednek rájuk, majd az oroszok (XVI. sz.) a Moszkvai Fejedelemséghez csatolják őket. Elbújdosásuk, menekülésük, szétszóródásuk különféle hatalmak, kultúr- befolyások és persze üldözések ellen igen nagy területre szórja szét őket, s találóan jegyzi meg Domokos Péter: „a mordvin történelem ismerőjét meglepi az a körülmény, hogy az igen jelentős orosz nyelvi és kulturális hatás ellenére milyen gazdag és különleges, eredeti modvin folklór őrződött meg falvaikban”. A magyarázat mégis egy791