Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - TANULMÁNY - Palkó István: Dozmati regös-énekünk képvilága és világképe

kép-képszó” az Állatöv-Zodiakus egyik óriási csillagképének, csillagászati nevén Cap- ricomus-nak, nyelvünkön Baknak a megjelölésére szolgáló név.

E csillagképről, mint a többi tizenegy társáról is köztudott, hogy sem nem állat, sem nem szarvas1, sem nem csoda, hanem nagyon is valóságosan létező csillagvilág, amely a Zodiakus zárt rendszerében időtlen idők óta létezik és működik, és az ember által sok ezer éve megfigyelten, figyelembe vetten végzi kozmikus strapáját, és hordozta — annak idején — azaz érvénytartalma alatt egy világihónapig, vagyis úgy 2166 évig, az időszámításunk előtti 2000 évektől, -homlokán az újjászülető fölkelő fényes Napot a téli napfordulón. Szövegünk tartalma ezt a kozmikus eseményt regisztrálja, ezt fogalmazza .meg utolérhetetlen tömörséggel.

Nem feladatunk itt — a csillagászatból közismert — világév, világihónap, ekliptika, zodiakus összefüggéseinek a megvilágítása, az érdeklődők ezt a szakirodalomban megtalálhatják. Majd — amennyiben a továbbiak megkívánják, szó esik róluk.

Szarvas-állatunkat a fentebb vázolt értelemben most már valóban és nyugodtan elfogadhatjuk, és nevezhetjük magyarul csodaszarvasnak is, ahogy őseink is ennek nevezték bámulatba ejtő képnyelvükön, és ránk örökítették több ezer éven át. Most pedig lépjünk tovább szövegünk „vallatásában”. Van még tennivalónk bőven.

Az „apró sásocska”-nál máris meg kell állnunk. Ezt mai köznyelvümkön mindannyian értjük bár, de kérdés, hogyan illeszkedik bele szövegünk egészébe. Hogy beilleszkedése nincsen egészen rendben, az is mutatja, hogy más szövegváltozatokban ennek is vannak értelmesítő vagy inkább rontó kísérletei. Ilyen pl. „apró sás, csacska”. Ha a „sásocskánál” maradunk, ezt értelmileg bele lehet ugyan erőltetni szövegünkbe, mert hiszen az a szerepe, hogy a „halastó-állást” fogja föl, s így természeti környezete, összefüggése logikusnak látszik.

De ha abból indulunk ki, hogy szövegünk szerint a csillagvilágban vagyunk, ahol sem halak nincsenek, sem tó a valóságban, hiszen mint látni fogjuk, ezek is az állatöv csillagképei, akkor a sásnak nem sok keresnivalója akad itt. Bár szövegünk lényegi mindanivalóját a sás jelenléte nem zavarja, meg sem bontja, mégis szöveg-romlásnak keli tekintenünk betoldását a „sas, saska, sasocska” helyére, helyébe. Kérdés: mi köze van, vagy lehet a sas-nak a csodaszarvasihoz és a halastóálláshoz? Az a köze, hogy a Sas csillagképe a Tejút-rendszerben az égi egyenlítőn — a Fölről nézve — a Nyilasvadász, a Szairvasállat és a Vízöntő irányában látszódik. A szöveget megfogalmazó ősök e csillagképeket nem határolták el még élesen egymástól, ahogy ez ma történik. Mivel a Sas-csillagképének a szövegünkbe rögzített történés-eseményfolyamatban különösebb szerepe, jelentősége nincsen, azért ez el is homályosult idővel, és korcso- sult, depraválódott apró sássá, de környezeti összefüggése világosan mutatja eredeti Sas-voltát,

Hogy szövegünk nyomán valóban a csillagok világában járunk, a továbbiak még érzékelhetőbben tanúsítják. Az „ékes nagy út” mellett „halas-tó-állás” is keletkezik, íme, újból egy szókép, egy képvilág. E három szót is mindenki értheti nyelvünkön kíilön-külön, de igazi értelmét már alig. Ezt a képvilágot is ki kell oldanunk tömörségéből, zártságából.

A „halas-tó-állás” nyelvi skémájában a szarvas-állat szomszédos csillagképei mutatkoznak be egy névbe tömörítve egyszerre ketten is. Egyikük a Halak (= Pisces) csillagképe, a másikuk a Tóállásé, azaz a Vízöntőé, a Kantáé, csillagászati nevén: Aquardus-é. Íme előttünk van már a Zodiakusnak egymással szomszédos három: a Bak, a Vízöntő és a Halak csillagképe. De mi végre vonulnak föl így szépen sorjában előttünk? Ennek a nem mindennapi fölvonulásnak — nyilván — valami célja van, valami értelme, jelentése van. Kérdésünkre a választ szövegünk adja meg, csak olvassuk tovább:

„Noha kimennél uram, szent István király vadászni-madarászni,” Oh, mi szokatlan fordulat. Ennek a sornak ugyancsak értjük minden szavát, de azt már talán nehezebben, hogyan kerül István király — vagy a salfai változat szerint szent István mártír a csodaszarvas és a halastóállás társaságába vadászni-madarász™, ahol bizony nem sok keresnivalója van, mint hamarosan ki is derül. Hogy ide került, a szöveg tanúsága szerint 'tény. De tény az is, hogy miért, mi végre. Azért került ide — ahogy

772