Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - Tóth László: Összefutunk valahol, Nagymama nem látott (versek)
TÖTH LÁSZLÓ Összefutunk valahol Kormos Istvánra gondolva Összefutunk valahol ezután is, csak úgy, nem is kell előre megbeszélnünk, legyen bár szélcsend vagy szélfúvás éppen, a Krymben vagy az Emkében, egyre megy, összefutunk, tudom, ezután is, s ha netán gúnyánk is közben leszakadoznia rólunk, sebaj, az Ágborisrétet terítjük majd magunkra. Nagymama nem látott... EGY CIKLUSBÓL Nagymama nem látott még zsiráfot. De meglehet, hogy tévedek: miért is ne látott volna? Ha így van, valószínűleg az Allsóöregem, hát persze hogy ott, dióverés közben pillantotta meg az elsőt; aztán jöttek a többiek is, csapatostul. Csakhogy négylábon járó templomoknak hitte őket. Mennyi templom, hirtelen, mennyi templom, még Komáromban is csak a fele ha lehet! — hullott ki kezéből a dióverő bot, amikor a zsiráfok tornyaiban, krónikások jegyezzétek, megkondultak a harangok. Csak úgy zengett-bongott tőlük a határ. Ügy ám! A toronyabiak-szemekből meg a falu egyetlen harangozója integetett le nagymamának. 7ö5
