Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - Döbrentei Kornél: Áldozás és átváltozások (versrészlet)
DÖBRENTEI KORNÉL Áldozás és átváltozások RÉSZLET 1 A múlt előtti, a jövő utáni pillanat csuklya-éjben, akár az elítéltek, irdatlan bikatetem a mindenség, szívéiben markolatig lobbant el a tőr ragyogása, holló-uniformissá alvad rajtam a sötét, évezredek óta suhanom ez üszkös alagútban sír-sékély röptömet, s a penge, döggé megrontó fallosza a halálnak, újra tündér-gerincű liliomszál, dicsfénye júdás-ezüstjétől árnyékom megfeneklik, míg messzekiáltott komor ámenként ringat a szél, s pernyeként kavarogta! föl: legyek a mennybolt fekete örvénye, hozzám a dél harangszóból épít tornyot, talapzata az ábránd öntőformáiban kihűlt vér. 2 A múlt előtti, a jövő utáni pillanat, midőn mező-létem milliárd gyökerével termővé karmolom az űrben úszó határtalan homlokot; a zöld tavaszi ámokfutása bábeli réten, pitypangok gyerekkoron átégő parazsán sistereg az ég, kihez televényt füvekkel fércei a Nap, s ahogy legel a gulya úgy szakad szét. . . és a fénybe gázoló tehenek után szkarabeusz gurít míves labdacsot, benne, mint domborodó asszonya hasban, összegömbölyödve álmodik az öröklét. 734
