Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - TANULMÁNY - Nyilasy Balázs: Eszmény, valóság esztétikum
Dolgozatom vége felé járva hadd utaljak vissza a hangzatos címben — és a nemkülönben hangzatos „előszóiban'” — megpendített problémákra. Röviden és velősen: úgy látom, hogy az esztétikailag legérvényesebb költői teljesítményeket az utóbbi tíz-tizenöt év pályakezdői között eszmény és valóság, ha nem is mindig feltétlenül egyenrangú, de egyidejű figyelembevétele eredményezte, és ugyanez a szemlélet hozta létre az időszak legjelentősebb, leginkább előremutató vívmányát, az alkalmazkodó- és vé- dekezésképesebb, összetettebb poétikát. (Természetesen, mint minden irodalmi-kritikai kinyilatkoztatás, ez sem az öntörvényű tehetségekre, hanem az átlagra vonatkozik.) A nagyjából a hatvanas években kezdődött történelmi szélcsend-szituáció és az irodalompolitikái nyitás (a nyugati létszemlélet és alkotásmód közgondolkodásunkba áramlása) nemcsak zavart, elbizonytalanodást eredményezett. Míg egyrészt a nyugat- európai magán-költészet preferálása és a deheroizáló tendencia abszolutizálása ugyancsak élővé tette líránk önköreibe záródásának, végletes izolál ód ásóinak a veszélyét, másrészről a több szempontúság, a tágabb láthatár kigyöngyözte a teljes izolálódást el-‘ utasító, bár sokszor paradox formáiban, de végeredményben a komolyságot, a partikularitásból való kiemelkedést, a kor lényegi kérdéseire adott válasz jogát — tehát a művészet régi jogait — védő alkotásmódot is. A radikális szerepváltás tényét az esztétikai értékek felőli vizsgálat e szerint még nem igazolta. Líránk egyelőre hajlandóságot mutat arra, hogy szívás önvédelmi harcban, a föltétlenül szükségesnél egy lépéssel sem többet hátrálva védje magát. Persze ő sem legyőzhetetlen. Szidjuk az eddiginél is többet (hallgassuk el meglévő értékeit is), vonjunk meg tőle •— elméletice — minden olvasói igényt, hatáslehetőséget. Fűzzük nyaka köré a hagyomány vasörvét, "eresszük a kommunikációs lehetetlenség pórázára, vessük neki oda a régi jó zörgő létmagány-csontot: elnyüszítget, elrágcsál úgy is még három-négyszáz évig. JAKOVITS JÓZSEF: CSODAFIÜSZARVAS Ö33
