Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Csurka István: Az adáspótló együttes (tévéjáték)
kos beszéde alatt szépen kirámolja a saját kellékeit, és helyükre tolja a bútorokat. FRAKKOS: összekeverednek a dolgok. Valamikor még tisztán láttuk, éreztük, hogy manipulálnak bennünket. Ma már igencsak bizonytalanok vagyunk. Lehet, hogy manipuláljuk a telekommu niká- ciót? Mi underground együttes vagyunk, bennünket sokszor üldöznek — némi támogatás közben —, és mi magunk sem tudjuk, tükör vagyunk vagy tükörkép, tartjuk-e a tükröt, vagy nézzük a tükörképünket? Ne haragudjatok ránk, egy árnyalattal jobbak vagyunk, mint amilyennek látszunk. A fiatokat pedig nem hívtuk, hozzánk menekült. Előletek. Tőletek. Hogy mi lesz a sorsa, nem tudom. Addig, amíg családot nem alapít, ellesz nálunk. Nem élünk nagy lábon, de megvagyunk. Aztán pedig? Aztán pedig kezdődik elölről... Ö is ösz- szebrusztol magának egy ilyenforma lakást, lehet, hogy abban már színes, szagos és plasztikus lesz a televízió, és majd tőle is kirepül a fészekből egy elégedetlen fióka, hogy ideiglenes otthonra leljen egy harsányan csicsergő kölyök- csapatban. (Hátranéz.) Köszönj a szüleidnek, Jancsi. (A fiatalember azonban nincs sehol.) Már elment. Mind elmentek. Ne haragudjatok rá ezért. Benne sokkal nagyobb a tanácstalanság. Öt még az évek páncélzata sem védi. Kiderül, hogy a hatalmas tábla összehajtható. A Frakkos összehajtja. Most így nem nagyobb, mint egy képernyő. A Frakkos a hóna alá veszi. Néhayék felállnak. Mindenki elment, csak hárman vannak a szobában. A Frakkos indul, de előbb kezetnyújt Néhaynak. FRAKKOS: Viszontlátásra, Isten áldja, Néhay úr! (Eszébe jut valami.) Hoppá, a lényeget meg majdnem elfelejtettem. (A belső zsebéből papírlapot vesz elő. Ráfekteti az összehajtogatott táblára, és egy tollat is előkotor.) Itt írja aló, legyen szíves... NÉHAY: Mit írjak alá? FRAKKOS: Mit? Mi igazolásnak nevezzük, Akármi... Csekélység. Azt tartalmazza, hogy mi, a Pestmelléki Málen- kij Robot Termelőszövetkezet kulturális melléküzemágának Adáspótló brigádja, az önök hívására pontosan megjelentünk, és az adásszünetben az adásnak megfelelő színvonalon elszórakoztattuk önöket. A lakásból semmi nem tűnt el, és ugyanakkor semmi erkölcsileg és politikailag elítélendő nem hangzott el. Műsorérték hétezemégyszáz forint, any- nyi, mint egy fekete-fehér Videoton készülék, dehát, mint méltóztatik emlékezni, mi színesben adtunk. Kicsit sok, nem vitás, dehát az élő adást meg kell fizetni... Néhay minden további nélkül aláírja. Néhayné hozza a vitrinfiókból a pénzt. Leszámolják a táblára. FRAKKOS (elteszi a pénzt): Köszönettel. Barátságos búcsú. Kikísérik. A szoba egy pillanatig üres, mintha utánuk néznénk. 11. Amikor visszajön a derék házaspár, a tévékészülék is ott van a helyén. Csak a fehér szobor hiányzik róla. Néhay ösz- szevonja szemöldökét, valami gyanús neki, bekapcsolja a tévét. Miközben a készülék melegszik, így szól nejéhez: NÉHAY: Valamit nem értek ... A készülék, bemelegedvén, éppen egy műsor végét jelzi, a jellegzetes filmvégi akkordokkal, s egy alak még kitűnik a megvilágosodó képből, s elmosódottan tálán azt is hallani lehet, hogy „köszönettel”; a képernyőn megjelenik, s végül mindent betölt: VÉGE 59
