Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - Bárdosi Németh János: Tegnap még (vers) - Tóth Erzsébet: Esőverte életedre (vers)
BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS Tegnap még Tegnap még itt járt a menetben ma messzebb van Hannibál koránál szava mézét a Nap fölitta égő szeme fekete szurok szíve lomjában madár nem ül máért hogy árnyéka sehol sírni se tud és mosolyogni híre ha van hát szánnivaló benne hamuhodik egy világ. TÖTH ERZSÉBET Esőverte életedre Most gondolj az áldott, a fölnevelő nyárra, bodzák keserű szorítására, akácfák tövében a gyeimek-riviéráfcra. A hó-parlament jelentéseiből most emeld föl fejed, olvasd szeretőid nevét egy láthatatlan rózsaiftüzéren, gondolj a Kárpátok szigorú tekintetére, balkáni képsorokra, balkáni ostorokra, halottak arca mellől kizöldülő útjaidra, gondolj esőverte életedre. Most, hogy haláltáncát az ősz szíveddel kezdte, és Édesanyád kendőjével már körülkötheted a földet, most, hogy még tart ez a hosszúra sikerült, romlott tangó, hogy még lobog fölötted az ég, nem kéken, fehéren lobog mint az őrült asszonyok haja, de lobog fölötted. Ne gondolj erre. És ne gondolj rám se. Ne gondolj arra, aki csak fájdalom volt, hajó volt, kitől örökre elbúcsúztál, aki a kirakatok báli-ruhái mögött is katonákat látott, annyi háborút tanítottál neki, hogy már semmitől sem fél, ne gondolj rá, most is ránézi arcod a fegyverekre. 660
