Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere V. "Hitel"
S igy, minekutána öngyengeségeimet elismerem, mindenkitől, kinek kezifoe kerülend ezen értekezés, azt bátorkodom kérni: méltóztassék tiszta s rendszeres előadásom híját figyelme s bóketürése által pótolgatni.” — Mondja mindezt alázatos főhajtással az a Széchenyi István, aki különben mérhetetlenül büszke s önérzetes — milyen ritka ez az írástudóknál, s majdnem azt mondhatnánk, hogy minél feljebb tekintünk, annál gyérebb. Mert például Goethének, Kantnak, Voltaire-nak vagy Hegelnek eszébe sem jut, hogy amit ő mond, az nem világos, nem matematikai pontosságú. Széchenyinek volt róla fogalma, mert naponta látta, tapasztalta, hogy mennyi megnemártés, félrehallás szaggat bennünket darabokra. Nagy, önerejű s öntörvényű vállalkozásához, a kiművelt, gazdaságilag erős modern nemzet kialakításéhoz ezért vette feladatul nemcsak az elméleti alapvetést, hanem az ági tát or ságot is. Ez a kettősség magyarázza meg főművének szerkezetét: az első fejezetekben a mindennapi gazdasági gondok meg az erkölcsi elvek összekapcsolásával „lazította” föl a talajt ahhoz, hogy a jelen fejezettel meg a Berekesztéssel elvethesse a magot. Viszont esze ágában sem volt itt közvetlen politikai programot adni, hiszen már ennyiivei is éppen eléggé fölborzolta az idegen hatalmat, mely rég elszökött az ilyen nyugodt, öntudatos hangtól; s megbolygatta a hazai közvéleményt, mely rég szem elől tévesztette a dolgok gyökérokait. A könyvre készülődvén azt írta naplójába: úgy érzi, halottat élesztget, s még jó, ha tetszhalottat, mert akkor az eset nem egészen reménytelen. Nos, ezt a tetszhalottat pátyolgatja, pofozgatja most, mikor a modern társadalom építésének lehetőségeit és akadályait latolgatja. Legelőször is kimutatja, hogy ami az alap záróköve, az egyben az építendő fal első téglasora. Az a párkány, ahová a vízimértéket állítanunk kell, ahová — jussunk a fallal bármilyen magasra — a szintező zsinór mérőónját mindig vissza kell bocsáj- tani. Ez pedig az a hitel, vagyis „közbizodalom”, ami a megalkotandó váltótörvény érvényesülését biztosítaná. Mert a bevezetendő Cambium Mercantile Just sohasem felelhet meg funkciójának addig, amíg csak tételes törvény — az épület egy része — védi. De akkor sem, ha csupán az „erkölcsi közerő” — a fundamentum alkotóeleme — támogatja. JL kettő együttes hatálya-hatása lesz célravezető. S miután ezt bizonyította, a modem hitelélet megvalósítása mellett és ellen vívó érvekre összpontosítja befejező érveléseit, szinte észrevétlenül sodorva az olvasót olyan helyzetbe, hogy a nagyágyút ne a szerzőnek kelljen elsütnie. Ez egyébként így is történt: könyvének hatására került az ősiség a honi viták középpontjába, pedig ő e szót le sem írta. A hitelélet elleni érvek pedig törvényiek és politikaiak lehetnek. 1. A törvényiek. Sokan azt mondják: ha a váltótörvényt megalkotnák, olyan korábbi cikkelyeket kellene elvetni, melyek a .magyar nemes személyes szabadságát, sérthetetlenségét biztosítják. Igen ám, de az érvényben lévő paragrafusok alapján is törvénybe idézhető a nemes, csak éppen most módja van a per elhúzására, s pontosan ez teszi lehetetlenné a hiteléletet. Amellett az 1792/117. törvénycikk megengedi, hogy a magyar nemes alávesse magát az osztrák váltótörvénynek, s a végzést honi vagyonain is végre lehessen hajtani. Ez nem sérti a nemes személyes szabadságát? Világos tehát, hogy itt nem paragrafusokról meg ősi szabadságról van szó, hanem olyan álokoskodásról, amit szívesen használnak köpönyegnek sókan. Ez a köpönyeg azonban rossz. Lyukas, ajvitt, a legkisebb szél is átfúj rajta, mert először is: évszázados törvényeink jók lehettek valamikor, de azokat örökké érintetlenül hagyni annyi, mint ‘megfosztani magunkat a fejlődéstől, az alkalmazkodástól. Aztán: a régi törvények ma már homályosak, ám sokan éppen ezért ragaszkodnak hozzájuk, mert szerintük a homályba kapaszkodva lehet megvédeni a nemzet érdekeit. Ez azonban, öncsalás, mert a múlt pontosan azt igazolja, hogy /sokkal ritkábban vette a nemzet a homály hasznát, mint a kormány”. Mert ez utóhbinak hatalma van, míg a magyarnak csupán homályos érvei. Szó sincs arról, hogy az egész Alkotmányt eldobjuk! Sőt ragaszkodjunk végsőkig olyan alappontjaihoz, 'mint a nemzet függetlensége, az ország különállása, valamint a hatalomnak a nép és az uralkodó közötti megosztása 656
