Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - Tőzsér Árpád: Körök IX. (vers)
nem értették meg az egy szájba tartozó idők csákorítását. A száguldó pesti riporter pedig nem beszélt s nem is száguldott, csak ült részegen s nézte, mint lebegteti az asztalukon a kupát a kupát a hordozhatót. De ezt mind csak az utunk margójára, folytatta a szlovákiai magyar költő, sok látnivalót rejt még e mély föld s ajkam íjján még sokminden feszül — Elől megyek: lépjenek lábaim nyomába. S beszéd közben a költő — mintha valami előszobában állt volna — egyre vetkezett. Elegáns mozdulattal leltette fejét, majd karját, előbb egyiket, aztán másikat, kibújt a húsából is, s mikor a hajlongó vers az utolsó csontját is átvette tőle s már csak lebegő érzékenysége s pőre tudata jelezte, hol volt az előtt feje és szíve, egy álltól az alsó szeleidig hasított sérven keresztül belépett Mittel úr emlékeibe. JEGYZET A kurzívval szedett sorok Ezra Pound, Nemes Nagy Ágnes és Dante műveiből valók. 628 .H 4.1
