Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - Király László: Tavasz, Az almáskert (versek)
KIRÁLY LÁSZLÓ Tavasz Fekete kutyák zöld füvön. Lövések moraja messziről. Lepedőt lenget, fut a ház. Kirúghatod az oldalát. Egy szó, ami nincs vagy elveszett. Lemondott róla az emlékezet. Vízesés harmata arcodon. Letörölhetném — otthagyom. Jönnek és némán, perc alatt Elviszik, ami még megmaradt. Vadászok szerelmes sóhaja. És a lelőtt vad, ő maga. Daruszó, barna krúgatás. Bronz ragyogása, semmi más. Vagy talán penge-villanás. Kívül minden e szűz körön. Kapaszkodhat a tíz köröm. Tavasz van, jöjjön, ami jön. Fekete kutyák zöld füvön. Az almáskert Az almáskertbe nem megyünk! Csalogathat a szajha nyár. Az almáskert volt mindenünk, Igyhát mindenünk elveszett? Elfelejtettük önmagunk. Kisimult arcunkon a ránc. S a zsoldosok sem mink vagyunk. Foltozott irhánk koldusé. Amit mondani illenék, Valaki mondja el hamar. Felhőt növeszt az ég, a kék. Villám köszönti szép fejünk ...
