Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 7. szám - SZEMLE - Szánto Ágnes: A viszályokon át

nialitástól pörög e planéta. / Nincs itt »prózai«, »lírai« lélek, / liliputi mind, vagy poéta.« Rozsgyesztvenszkij Pegazus című versében első látásra homlokegyenest az ellenkezőjét mondja annak, amit Jevtusenko állít. Azt mondja: »szépen megelőzi a rakétákat / a lovacska, úgy hívják: / Pegazus.« Csakhogy ajánlatos figyelembe venni, hogy itt nem akármilyen »gebe lóról«, hanem a poézis mitológiai csodalovacskájáról van szó, s ennek versenyképességében senki sem kátel- kedhetik.” Csodálkozva kapjuk fel fejünket: hol itt a válasz a költő szerepére? Ám a záró Rozsgyesztvenszkij-idézet megnyugtatóan hangzik föl immár valóban a kérdésre felelve; s természetesen rímelve Garai ars poeticájára is: „Magunknak élünk. / S kiragad magunkból / a lovacska, / úgy hívják: / Pegazus.” Tiszteletet parancsoló emberi hitvallás Garai Gábor új kötete. Internacionalista elkötelezettsége, az emberi tisztaság iránti igénye — tán valamivel kevesebb hangoztatással is — példa lehetne nemcsak a pályatársak, de valamennyi olvasója előtt: mert az eszmén is múlik.

(Szépirodalmi, 1979)

SZÁNTÓ ÁGNES

608