Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Csurka István: Az adáspótló együttes (tévéjáték)
Csakhogy nincs idő a kitöltögetésre, mert egy kopogás után belép a konyhába a Lódenkabátos — már reverendás! LÖDENKABÁTOS (gyöngéden, udvariasan, de mégis valami érezhető megvetést is éreztetve, belekarol Néhaynéba): Asz- szonyom! Néhayné csodálkozva engedelmeskedik. A Lódenkabátos kivezeti.) Harmadik kép: szoba (éjjel) (kilátással az előszobára). 2. 1. Szembeszökő a változás, amint belépnek: a szobát közben teljesen átrendezték. A bútorok félretolásával játékteret, mondhatni színpadot alakítottak ki, valamint két székkel, melyek közül az egyiken már ott ül a színpad előtt a nézőtéren Néhay, a másikra meg most ülteti le a Lódenkabátos Néhaynét, nézőteret, mígnem a társulat oldalt ül, áll, szorong. A Frakkos valamit sutyorog a Bemondónővel. NÉHAYNÉ (amint leül az ura mellé, azonnal közelhajol a füléhez, és elújságolja neki): Felismerhetjük, nem lesz semmi baja belőle ... Ö hozta ide őket. (Csak most veszi észre, mi történt a szobával.) Jesszusom, a lakás! NÉHAY (elgondolkozik a kapott tájékoztatás értelmén, majd levonva a szükséges következtetést, dönt és cselekszik. Most mint házigazda, sőt, mint a ház ura lép fel.): Ifjú Néhay János, legyen szíves idefáradni! A sutyorgó, fellépésre készülő társulatot meglepi ez a hang. Valahonnan a sarokból, minden és mindenki mögül lassan, vontatottan, kényszeredetten falemelkedik az ifjú Néhay, és megindul a szülei felé. 2. FRAKKOS (szigorúan vizsgálódó tekintettel körülnéz, és nyomban meg is találja Néhay hirtelen támadt bátorságának magyarázatát: az előszoba felől bedugja fejét a szobaajtón a Cintányéros. Magához inti.): Már benned sem lehet megbízni? Mit járt a szád? CINTÁNYÉROS: A lényegről hallgattam, főnök. FRAKKOS (bátorítólag az ifjú Néhay vállára teszi a kezét): Menj csak, ha hívott az apukád. CINTÁNYÉROS (mentegetőzik): Nem mondtam semmit. FRAKKOS (letorkolja, s közben atyaian ifj. Néhay vállán tartja a kezét): Nem, mert tele volt a pofád, zabáitól, te haspók! Mivel kenyereztek le?! Mikor tanultok meg már végre a helyzetbe illeszkedni? Leadhattuk volna a műsort anélkül, hogy szóltak volna egymáshoz ... Képesek lettek volna letagadni önmagukat, hogy a gyermeküknek jobb előmenetelt vagy egyszerűen csak kegyelmet biztosítsanak. 3 NÉHAY (egyszerre lelohadva leül. Most ő húzza magához a felesége fejét.): A bázisszervük ... ? Azt nem ... ? NÉHAYNÉ: Támogatást kapnak. NÉHAY: Kitől? Néhayné nem tudja pontosan, ezért inkább nem mond semmit. A házaspár összetöpörödve ül. 4.. FRAKKOS (úgy folytatja, mintha nem vett volna tudomást a sugdolózásukról): Az egész társulat megtanulhatta volna, amit könyvekből soha nem tanulhat meg: meddig megy el a mai ember, a kisember, a kispolgár önfeladásban. (Meglódítja a szülei felé a kissé csetlő- botló fiatalembert. 51
