Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Aczél Géza: Grammatika Elegans 3., a mánia terjeszkedése 5. (versek)
s hogy nőtt valamivel nagyobbnak hallucinálta a csattanást ormótlanabbaknak a megakasztó rögöket élesebbnek a kést csak a szeretet vitte még nagy szentimentális szárnyain jajgatás fölé hol percekre kibomlottak az öröm rózsái megfakítva a szemközti partot s bordák lándzsái közül mert jólesett fölpárolgott agyára a melegség így tenyészett e szűk áramkörben valami altató nyálas harmónia s ha meg-megvillantak olykor az öncsalások vastagon felhordott színei a megbékélés szépnek vélt románca őket is csokorba zárta de mióta a lepleket alulról hasítják egyszeriséget szétrabló őszinteségek s bukdácsolnák tovább a megállj-t sziszegő rabiátus zónákon mint torzó költemények a csüggedésnek s naív hiteknek látomásai miközben egy élet gyarlóságait öleli a végletekből leszakadva az „apu soha ne hagyj el” és az „apu nem szeretlek” ordítna a száj jóvátehetetlen igéket az őt utánzó két gyereknek ha nem nyűgözné sátáni módra a folytonosságnak élő hatalom mely verítékes homlokára csapta az ismeretlen félelem pecsétjét 574
