Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 7. szám - Csaplár Vilmos: Részlet a Szép epikus korszakunk című regény előtanulmányaiból

— Kati? Te vagy az?

— Jól hallasz?

— Milyen háttérzenét?

— Én nem is hallom ...

— Semmi. Már olyan rég lett volna?

— Tényleg semmi. És veled?

— Hogyhogy egyre kevésbé?

— Micsodát?

— Melyiket?

— De. Kíváncsi vagyok rá.

— Mikor?

— A hét végén?

— Halló!

— Azt hittem, megszakadt a vonal.

— Akkor inkább vasárnap.

— Biztos.

— Jó, jó. Most biztos.

— Mondjuk, hat óra felé.

— Igazán semmi... Szevasz!

Kati? Éva nincs, Kati azonban létezik. Csak lehet, hogy nem így hívják. Képtelenség volt megérteni a nevet a magnetofonból döngő basszgitár hangjától, a szállodaporta előtt ide-oda járkáló vendégek lármájában. És Kiss mérnök a beszélgetés után visszaült Maja pultjához, ahol már várta őt egy pohár Campari jégkockákkal. Az angolok asztalánál pedig ott ült a szőke hajú, rózsaszínű ruhás, fehér harisnyás lány. Az angolok harsányan nevettek, erre-arra dőlve, egymás vállát csapkodva. A lány a fülében lógó ezüstkarika csíptetőjét igazgatta, éppen hogy csak mosolygott.

— Excuse me the expression! Bocsánat a kifejezésért! — komolyodott el hirtelen a szemüveges.

— I hope, it won’t take long. Remélem, nem fog sokáig tartani — vonta meg a vállát a lány.

571