Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Belányi György: Jelentés a versről, Mikes ismeretlen levele (versek)
BELÁNYI GYÖRGY Jelentés a versről Irt memóriám K. F.-né a lét bejelentett szakaszán túl a szó s a csönd vízszintje körül egy kérdőjel a tiszának indul pontra vetkőzik és elmerül Mikes ismeretlen levele (és) In memóriám F.Cy. Néném, édes: zátonyon a Nap, s tengernek csönd vagy te, a másik. Levélben bont vitorlát a vers. Majd toliam is csontodhoz vásik. Hazátlanság horgonya rögzít szememben most bújdosó eget —, s az Én magammá hatalmasul. Létből kiúszik a képzelet. És hiányt hasít a választás: tükreink száműzve a partra. Világom, e megszámozott csönd engem úgy tégaddé tagad ma, ha számra hallgatást ezüstöz a hold. Zágon ide nem ragyog. Arcod világítótornyára villantom föl a rímet: vagyok. Állsz az időben — s térbe a vers pillérez e levél két szélén, ahogy engem is az hidal át szerepnyi távon, édes néném. 547
