Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Galambosi László: Dárdáit szétnyitotta (vers)
Dereng a Duna szőnyege, mintái holdas halrajok. Lángot hizlal a nádi csősz, a pernye bátran csavarog. Gyógyít a vén, az ifjú győz. A pintyek röpte sietős, csőrükbe csenték a magot. A város tárja szárnyait, hattyúk borítják az eget. Az űrben-járók boldogan emelnek értünk serleget. Hasad a mohás guanó, a medvehangú dinamó kezes, körötte szíj lebeg. A Mindenség szirtje mögül kilépsz az Ércek kapuján. Szövőnők éji éneke csalogat hozzánk szaporán. Amíg tapintjuk ujjaid, rontjuk a bosszú malmait. Nem mérkőzhetünk ostobán. Mulat a Tavasz, lesepri a fagy kőkemény poharát, az örök virág-kupola fényét látod-e odaát? A sasok s a rigók felett támaszd a Naphoz szép fejed, rádnyitja gyémántkapuját. 544
/
