Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Simonffy András: Kompország katonái VI. Eközben Budapesten (2) (történelmi kollázsregény)
ványi Imre hadmérnök őrnagy, a Szovjetunióval a politikai és katonai összeköttetés és együttműködés előkészítésére. Nagyon kérem Nagyméltóságodat, hogy szándékainkról a küldöttség irataiból tájékozódni és sürgős útját hathatósan elősegíteni, egyben a küldöttség útján a Felszabadító Bizottság és a II. ukrán hadsereg között a közvetlen kapcsolatot is megteremteni méltóztas- sék. Fogadja Nagyméltóságod legőszintébb tiszteletem megnyilvánulását. Budapest, 1944. november 18. Bajcsy-Zsilinszky Endre a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának elnöke.” 1980. január 8-án ennek a fejezetnek első oldalait tettem éppen tisztázatba. Nehéz napom volt. Sz. I. professzor aznap délelőtt közölte velem, hogy apámnak utolsó stádiumban lévő tüdőrákja van, s már operálni sem érdemes. Este hét óra után megszólalt a telefon. Almásy Pál hívott. Aznap érkezett haza New Yorkból repülőgéppel. Hangjában még az óceánt átugrok különös, testetlen hangulati vibrálása — már itt volt, de még nem érkezett meg. Megérkezése után szinte azonnal hívott, s újságolja, mert izgalmas a hír: Amerikában találkozott Zerkowitz Péterrel, s beszámolt neki beszélgetéseinkről, meg arról, hogy itthon mindmáig találgatások folynak a politikusokat szállító személykocsi útja körül... Zetkowitz Péter elmondta, hogy az autó elindult. A Zerkowitz család kocsija volt, Zerkowitz Oszkár vezette. A gépkocsiban rajta kívül Hives Henrik polgári demokrata politikus, a kommunisták részéről pedig Péter Gábor ült. A székesfehérvári országúton szemben vonuló rendezetlen, leharcolt német csapatok miatt félre kellett húzódniuk, többször is állni kényszerültek. Igazolástól nem kellett tartaniuk, mert kitűnő hamis papírjaik voltak. (Mikó Zoltántól, a VKF. 2-ben szolgáló vezérkari őrnagytól kapott bélyegző felhasználásával kiállított nyílt parancs volt náluk.) Nagy nehezen, jókora késéssel mégis elérték a Balatont, s az országúton haladva látták is elszállni a gépet. (Csak az lehetett, mert később a Gamásza-pusztai repülőteret üresen találták.) Megörültem Almásy Pál hírének. Apámat harmincöt éven át nem hagyta nyugodni a kérdés: vajon kikkel együtt kellett volna Moszkvába repülnie a Magyar Front memorandumával? Elhatároztam, hogy másnap már reggel bemegyek hozzá a belklinikára. Aznap aztán még egy telefont kaptam, alig egy órával később. Dr. Hering Andrea hívott, s közölte, hogy apám este nyolckor, vizsgálat közben hirtelen fellépett tüdőembóliában meghalt. — S. A. források 1. A magyar antifasiszta ellenállási mozga- lom népünk haladó harcos hagyománya. Beszélgetés Fehér Lajossal. = Népszabadság, 1969. december 25. 8—9. p. 2. Pintér István: i. m. 3. Kardos György: A tábornok. Pálffy György születésének hetvenedik évfordulójára. = Rakéta Regényújság, 1979/37. 22—26. p. 4. Id. 1. alatt! 5. Vadász Ferenc: A forradalmár útját választotta. Sólyom László születésének 70. évfordulóján. = Népszabadság, 1978. december 17. 8. p. 6. Juhász Gyula cikke az Élet és Irodalomban, 1978/35. szám 7. p. 7. Széchényi Könyvtár levéltára. Bajcsy-Zsi- linszky-hagyaték. 8. ld. 7. alatt! 542
