Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Simonffy András: Kompország katonái VI. Eközben Budapesten (2) (történelmi kollázsregény)
SIMONFFYANDRÁS Kompország katonái VI. E) EKÖZBEN BUDAPESTEN (2) De térjünk vissza a magam szerepére. Kis Jánostól azt a megbízást kapom Kékgolyó utcai lakásán, már novemberben, hogy keressek kapcsolatot Jols- vay Viktorral, akiről úgy tudtuk, hogy Miklós Béla és Kéri Kálmán átmenetele után ideiglenesen az ő kezén maradt a hadsereg vezérkari főnöki tiszte. Miért éppen én kapom ezt a feladatot? Mert nekem Jolsvay gyerekkori barátom volt, tehát ezen az alapon ki tudom puhatolni, hogyan gondolkozik most, lehet-e számítani rá a hadsereggel kapcsolatban. Mindez november első felében, nem emlékszem már a pontos dátumra Azt mi még ott és akkor nem tudtuk, hogy Jolsvay csak három napig volt vezérkari főnök, mert Szálasi három nap múlva leküldte hadseregparancsnoknak László Dezső nyilas altábornagyot és garnitúráját. De mindegy, ez volt az utasításom. Tehát Jolsvay ... Most — még az újabb történeti munkákban is — az olvasom, hogy én akkor ezt a feladatot vállaltam. Hát... Nem tudom, hogyan képzelik el ennek a feladatnak a végrehajtását. Üljek autóba azokban a zűrzavaros időkben, vágtassak le Husztra (vagy éppen oda, ahová a hadseregparancsnokság azóta már áttelepült), és mondjam meg Jolsvaynak, hogy álljon át a hadsereggel? Naivitás. Az igazság a következő: az 1. hadsereg törzsében szolgált tartalékos tisztként a nagybátyám, Majthényi László, aki egyben Nagy Jenőnek is megbízható, jó ismerőse volt. És Majtényi éppen ezekben a napokban volt szabadságon Budapesten. Ezt én tudtam. Tehát azon a tárgyaláson, amelyen szóba került az 1. magyar hadsereg sorsa, és az én feladatom ezzel kapcsolatban, akkor azt is meg kellett vitatnunk, hogyan kezdjünk neki ennek az egész dolognak: milyen a hadsereg hangulata, mi lehet Szálasiék célja a hadsereggel, egyáltalán: hol és milyen állapotban van, és így tovább. Ha én odarobogok, csak feltűnést keltek. Itthon is, ott is. Hiszen nekem be kellett járnom a Hadik-laktanyába, mintha mi sem történne a háttérben, ezzel együtt folyamatosan gondoskodni a lőszerellátásról a mozgalom számára. De itt van Majtényi Laci, aki ott szolgál, és éppen indul vissza a hadsereg főhadiszállására. Nézzen ott ő körül, mérje fel a helyzetet, beszélgessen el Jolsvayval, ha még ő a vezérkari főnök, általában: tudja meg, lehet-e még valamit tenni, érdemes-e még ezzel a kérdéssel foglalkozni (tehát nem vágja-e el tőlünk végleg a hadsereget a német visszavonulás, illetve a Vörös Hadsereg Kecskemét irányából előretörő támadása). Majtényi vállalta is a feladatot azzal, hogy ha pontos képet szerzett már magának a helyzetről, akkor vagy megpróbál újra Pestre jönni, vagy üzenetet küld valamilyen formában. Ha a válasz kedvező lesz, akkor már kész elképzelésekkel utazhatok le személyesen a hadsereghez. Meg kell neked mondanom, hogy Majtényi teljesítette a feladatot, sőt sikerült is újra feljönnie Budapestre. De közben engem már november 22-én letartóztattak, így nem tudott kapcsolatba lépni velem. Hírei amúgy sem voltak kedvezőek. 527
