Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - MŰVÉSZET - Bertalan Lajos: A forum és a manuskripte - Feljegyzések a Grazi Műhely két évtizedéről
és Günter Cink, majd Harald Sommer (1969), Helmut Eislende, Franz Buchrieser, Gerhardt Roth (1971). Ha csak Sommer drámaírói sikereire utalunk, vagy a nálunk látványosabb sikerű Roth művedre (ezek közül a Vágy a Stájer ősz egyik sokat vitatott eseménye volt), valójában még csak a vázlatos kép első vonósadnál tartunk. A markáns grazi íróegyéniségek sorában, a manuskripte vonzásában különleges hely illeti meg Wolfgang Bauert, aki darabírónak és rendezőnek egyaránt kiemelkedő egyéniség. Roth darabjának a megrendezését is vállalta, amikor a Grazban vendég lengyel rendezőnő felfogásával és módszereivel vitatkozó szerző a bemutató előtti utolsó napokban már a szímrevitel megtiltásával fenyegetőzött. Bauer legújabb darabja (Memory Hotel), amely bemutatója előtt ugyancsak a manuskripte hasábjain látott napvilágot, szakmai körökben éppen az év első negyedében keltett nagy visszhangot a valóság és képzelet, tudat alá süllyedt élmények látomásos felidézésével s költői kifejezésével. A már említett Alois Hergouth és Kolleritsch mellett Peter Handke s a nálunk ugyancsak ismert Barbara Frischmuth ma is grazinak érzi magáit, noha egyik sem grazi vagy éppen stájer tartományi lakos. A folyóirat vonzásköréből indult a tehetséges fiatal kapfenbergi munkásíró, Michael Scharang is. Korai munkáiban már erős társadalomkritikai szemlélet, kitűnő megfigyelőképesség jellemezte (Verfahren eines Verfahrens 1969, [Elbánás egy eljárással] Schluss mit dem Erzählen und andere Erzählungen (1970), [Le az elbeszéléssel és más elbeszélések] első jelentősebb regénye, a Charly Traktor 1973, majd az önéletrajzi jellegű Der Sohn eines Landarbeiters 1976 (Egy földmunkás fia) az említett írói erényeken kívül a lényegretörő, a részletekben is megkapó ábrázolási 'készlség elismerésre készteti a kritikusokat. Legutóbbi, sikeres regénye 1979-ben jelent meg Der Lebemann (A világfi) címmel. A grazi csoport és a manuskripte köréből nem hiányozhat — még a nagyon vázlatos áttekintésből sem — Helmut Eislende költő és prózaíró sem. Számos munkája látott napvilágot 1972 óta, ezek közül az ötletes módon regényformában feldolgozott Jenseits der Vernunft oder Gespräche über den menschlichen Verstand (Túl az észen — avagy beszélgetések az emberi értelemről) 1976 már címével jelzi írója elméleti kérdések iránti vonzódását. A nem graziak közül a Klagenfurti Gert Jonke a háború utáni nemzedék egyik figyelemre méltó tehetsége ugyancsak regényeivel (Glashausbesichtigung (1970), [Látogatás az üvegházban] elbeszéléseivel, s egyéb prózai munkáival (Die Vermehrung der Leuchttürme — A világítótornyok szaporodása (1971) tűnt fel. Sem a folyóirathoz, sem a csoporthoz nem kötődik szorosan, de kezdettől lazább kapcsolatban, velük „párhuzamosan” járja saját útját Peter Daniel WoidMnd, valódi nevén Peter Vujica, a Kleine Zeitung jótollú zenekritikusa, számos regény, szövegkönyv, elbeszélés szerzője. A folyóirat időnként közli egy-egy írását, legutóbb a Graz 850. évfordulójára szerkesztett jubileumi szómban Steierische Märchen című novelláját jelentette meg. A Forum Stadtpark körüli csoportosulás története ezzel még korántsem teljes. Mint minden heterogén csoportosulásban, itt is magasra csaptak időnként az ellentétek, de sajátos módon — talán éppen szervezeti lazasága és a mindenkire kötelező elvi szemléleti egység hiánya miatt — a közös ügyekben, mint a kiadáspolitikai, megjelenési lehetőségek, irodalmi díjak, írói minősítés, az értékrend kérdései általában az összefogás érvényesült. S mint ahogy húsz évvel ezelőtt maga a Fórum Stadtpark is tiltakozásiképpen jött létre, a hetvenes évek elején ugyancsak demonstratív tömörülés formájában alakult meg az immár országos méretű és külföldön is méltányolt írói szervezet, a Grazer Autorenversammlung, a GAV. A Grazi Szerzők Gyülekezetét H. C. Artmann elnökletével (egyik helyettese a manuskripte-kiadó és -szerkesztő Alfred Kolleritsh) azért hozták létre, mert a PEN stájerországi tartományi csoportját a Farum-tagok és vezetők kiiktatásával alapították meg dr. Stoessel professzor — egyetemi tanár és filológus —, valamint az ismert író, Walter Zitzenbacher vezetésével. Az írói „gyülekezet” gyorsan növekedett, 1976-ban már 68 tagja volt, két éve már másfél százan vallották magukat GAV-tagnafc, s köztük nagyon sokan bécsiek s más országrészben élő neves, tehetséges írók. S mivel az osztrák PEN nem volt hajlandó őket stájer ellen-PEN egyletként elfogadni, nem hivatalosan töltik be ugyanazt a PEN-szerepkört. 511
