Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Baka István: A völgy felett lebegő lány (színjáték)
Mária Magdolna ül még mindig a templomlépcsőn ... (Az Idegen eközben már kifelé bámul: az utcán végiggördül a Léggömbárus. Ahogy elhalad a teremben ülők előtt, egy pillanatra mindegyik összerándül, bár a Vándor és az Idegen kivételével egyikük sem fordít figyelmet a nyomorékra.) Ki ez a szerencsétlen ? IDEGEN: Nem tudom, mikor költözött ide. Különös dolgokat beszélnek róla. Minden reggel megjelenik a Városban — hogy hol lakik, nem tudja senki —, és mindig pontosan huszonnégy léggömböt hoz magával: tizenkét pirosat és tizenkét kéket. Azt mondják, hogy aki kék léggömböt vásárol, azt valamilyen szerencsétlenség éri. Ezért mindenki pirosat akar venni, de amikor odamegy a Léggömbárushoz, és az a szemébe néz, akarata ellenére kéket kér. Pirosat még soha senki. Estére mégis valamennyi léggömb elfogy, a pirosak is, holott... VÁNDOR: És történnek szerencsétlenségek? IDEGEN: Egy kislány egyik napról a másikra megbénult, csecsemőket forráz le az anyjuk, sok gyerek éjszaka felsír, a testük reggelre tele van ismeretlen eredetű sebekkel. De lábukat törik az iskola folyosóján is, kirepülnek a játszótéri hintából... és azt mondják, hogy előző nap mindegyik léggömböt kapott a szüleitől. Persze, én nem hiszem, hogy a léggömböknek ehhez bármi... Nem tudja befejezni a mozdulatot, mert a szomszéd asztalnál felugrik a Nő és rikácsolni kezd. Végtelenül közönséges jelenet kezdődik, amely valahogyan mégis elő volt készítve a házaspár unottan illedelmes gesztusaiban. Ugyanakkor — mintha leemelték volna az üveg- búrát — felhangzik a részegek gajdolása is. NÖ: Milyen alak vagy te? Gyáva, tu- tylmutyi. Mit tettél te eddig értem? Én, aki a fiatalságomat, a szépségemet... FÉRFI: Drágám, ülj le, ne csinálj botrányt! Mindenki idenéz. A Nő leül, remegve a visszafojtott indulattól. A Férfi, akit teljesen váratlanul ért ez a kirohanás, megfogja a karját, csitítani próbálja, de a Nő ellöki a kezét, a kézitáskájába nyúl, kozmetikai szereket vesz elő, és idegesen kapkodva szépítkezni kezd. Jelentéktelen arcát ezzel még jobban elcsúfítja. IDEGEN: Igyuk meg a borunkat, és menjünk innen. Van szállásod? VÁNDOR: Nincs. IDEGEN: Nálam megaihatsz. Egészségedre ! VÁNDOR: Köszönöm:, testvér. Egészségedre! (Ö emeli először szájához a poharat, de amint belekortyol, rémülten köpi ki a bort) Ebben a pohárban vér van. IDEGEN: De hiszen mór ittunk belőle. (megkóstolja ő is) Az enyémben is. Menjünk innnen! Gyorsan! Pénzt dobnak az asztalra, és elsietnek. Alig léptek ki az ajtón, lamikor a Nő ismét felugrik. NÖ: Igenis, nem szeretsz, sohasem szerettél. FÉRFI (kényszeredetten): Dehogynem, drágám, nyugodj meg végre! Pincér, fizetek ! NÖ (körülnéz a teremben): Ha szeretsz, akkor most odamész ahhoz az asztalhoz, ahol az a három részeg ember ül, és rájuk parancsolsz, hogy ne óbégas- sanak, mert szétpattan a fejem az üvöltésüktől. FÉRFI: De drágám... NÖ: Ne mondd nekem többé, hogy drágám! A Férfi feláll, majd visszaül, de a részegek már felfigyeltek a Nő rikácsolására, és gúnyosan vigyorogva néznek feléjük. A Férfi halottsápadtan feláll, és odamegy hozzájuk. FÉRFI: Uraim ... (a részegek röhögnek) uraim... ELSŐ RÉSZEG: Mi baj, kisfiam, anyucira rájött az ötperc? FÉRFI: Hogy beszél maga az én feleségemről ? Maga... maga f aragatlan alak. MÁSODIK RÉSZEG: Sértegeted a barátomat? HARMADIK RÉSZEG: Húzz be neki egyet, hogy a taknyán csússzon hazáig! FÉRFI (nagyon fél): Kérem, én csak meg akartam kérni önöket, hogy ne zajongjanak, 487
