Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5-6. szám - Petrőczi Éva: Variáció Bartók "Cantata profaná"-jára (vers)

mint a testetlen árnyak, mint utcán az ismeretlen, közömbös járókelők.

Pedig szerettek engem.

S én is szerettem őket, ahogyan másokat szeretni talán már nem is szabad: fuldokolva, s feltétlen, állati ragaszkodással.

Nem a személyes rokonszenv vagy az ellenszenv dönti el, hogy ki kicsoda, milyen elbánást érdemel; az érzelmi ítélet többnyire hamis.

Ezt íuvolázom még ma is együgyűen, roppant okosnak tartva magamat.

De a szememet egyre gyakrabban elönti a könny, ha rájuk gondolok, hűtlen, kamaszkori társaimra, akiktől már örökre elszakadtam.

PETRŐCZI ÉVA

Variáció

Bartók „Cantata profanájára

Pohár-mocskolta szánk elől ri adózva elfut a forrás,

vadász kezére ad a bosszuló avar, kivet elárult erőd-otthonunk,

de kivet anyánk háza is------s

em szarvas, sem ember:

szarvas-kentaurok vagyunk.