Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
HERAKLÉSZ: Megöletitek Prométe- uszt, ugye? Most biztosan megölitek? KIRÁLY: Szegény. Tőle kaptam ezt a pompás disznóvakarót. Ugye, Alkibia- dész, ez a vakaró eltereli a rossz gondolatokat? Nyugtat. Játszhatnál vele néha te is, kisfiam! HERAKLÉSZ: Majd ha száz éves leszek, mint te. ALKMÉNE: Hogy beszélsz apáddal, kisfiam? FŰPAP: Uram, könyörgök, figyelj egy kicsit, Prométeusz elfogatása gyökeresen megváltoztatja a helyzetünket. ALKMÉNE: Nem kell tovább építeni a templomot? FŐPAP: Mit számít az most! Óriási tervem van. KIRÁLY: Én már csak üldögélni szeretek, meg esténként hallgatni, hogyan énekelnek a lányok meg a legények a téren. De amíg ez a templom épül, szóval amíg én élek, nem lesz itt nótaszó. ALKMÉNE: Szegény Jókénak is bujkálnia kell. Mennyire szerettem a furulyája szavát! FŐPAP: Tudjátok, mit jelent Prométe- usz elfogatása? KIRÁLY: Ni, mennyi lapostetű! Adok én nekik, Alkibiadész, ne félj! (Vakarja a disznát) FŐPAP: Gyere, Heraklész. (Kimegy Heraklésszel.) VI. kép 1. jelenet Szín a trónterem. Dionüzosz és Árész, utóbbi nagy turbánt visel a fején. ÁRÉSZ: A becsületes harchoz nem fűlik a fogatok. Hátulról, orvul, ez a stílusotok! Köcsöggel! DIONÜZOSZ: Ilyen a sors, Árész. Mellékesen megmentettük az életedet. Nélkülünk egy nap agyonvertek volna. ÁRÉSZ: Az első moccanásra szitává lőttem volna az egész csürhét. DIONÜZOSZ: Aztán ehettél volna gyökereket vagy hullákat, te hülye. ÁRÉSZ: Megint kötözködsz? Nincs több váza a teremben! DIONÜZOSZ: Eh, mit vitázom én veled? Ha életben akarsz maradni, akkor tudd, hogy kit, mikor kell megölni. És ha magadtól nem tudod, kérdezd meg tőlem. ÁRÉSZ (megenyhülten): Jól van, na, tudod, hogy nem is veled van bajom. Ez a Zeuszka, ez ment az idegeimre. Örökké játssza az eszét. Bazári majom. DIONÜZOSZ: Viseld el. Az igazi demokráciában a hatalmat meg kell osztani. Kell egy fő, aki a hatalmat jelképezi, teszi-veszi magát... ÁRÉSZ: Hát épp ezt rühellem! DIONÜZOSZ: A valódi hatalom viszont azé a vasökölé, aki a háttérből ugyan, de mindig lesújt a sunyító ellenségre! Ez vagy te. A feladatodat Zeusz sose vitatta, és nem is fogja, amíg én mellette állok, öreg vagyok már, nem akarok egyebet, mint szolgálni. ÁRÉSZ: Zeuszt? DIONÜZOSZ: Az ügyet. És Zeusz jelképién keresztül a vasöklöt! 2. jelenet A Főpap jön, hajlong, kézen fogva húzza maga után Heraklészt. FŐPAP: Alázatos tiszteletem, Leg- szentségesebb urak! Nem zavarok? ÁRÉSZ: De. DIONÜZOSZ: Mi kell? FŐPAP: Nem kérni jöttem, Legszent- ségesebb urak, hoztam inkább! DIONÜZOSZ: Hoztál? Mit hoztál? FŐPAP: Egy hőst, nagyuraim! DIONÜZOSZ: Hőst? ÁRÉSZ: Csak nem ez a csesznye tahó képezi a hőst?! FŐPAP (hátbavágja Heraklészt): Húzd ki magad! Engedelmeddel, Legszent- ségesebb uram, Heraklész herceg már csecsemőkorában, a bölcsőjében megfojtott két hatalmas kígyót! 443
