Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
ne némiképp fontolóra venni a kitörlés legdiplomatikusabb módjait. ZEUSZ: Én diplamatáskodjam? Én, aki ura vagyok nemcsak ezeknek a nyomorult halandóknak, de az életnek, halálnak, villámlásnak, viharnak ... DIONÜZOSZ: Satöbbi. ZEUSZ: Gúnyolódsz, Dionüzosz? DIONÜZOSZ: Isten őr... óvjuk meg egymást tőle, uram! Mindössze félbeszakítani bátorkodtalak, mert az idő sürget. ZEUSZ: Engem — aki letaszítottam Kronoszt a Világ Trónjáról — miként sürgethetne az idő, Dionüzosz? DIONÜZOSZ: Velem ne játsz eretne- kesdit, Zeusz. Prométeusz teljesen behálózta a bennszülötteket. ZEUSZ: Majd én visszakergetem a hálátlanokat a helyes útra. Árész! DIONÜZOSZ: Nincs itt. Petárdákkal kísérletezik. ZEUSZ: A hátam mögött? DIONÜZOSZ: Nem, az öbölben. ZEUSZ: önállósítani akarja magát? DIONÜZOSZ: Ha a papája nem lett volna Atlantisz háromszoros Hőse és hadügyminiszter, soha, egyetlen kémiavizsgán se csúszott volna át. ZEUSZ: Véletlenül is ráhibázhat. DIONÜZOSZ: Ezen a szigeten működőképes petárdát — sorozatban! — kizárólag Prométeusz lenne képes gyártani. Ezért örülök, hogy eszedbe jutott a diplomácia. ZEUSZ (elgondolkodik): No igen... Bárhanem... nemdebár... DIONÜZOSZ: Köszönöm az egyetértésedet, uram. Bízhatsz benne, hogy a legteljesebb megelégedésedre fogom intézni az ügyet. Különös tekintettel arra ... 9. jelenet ÁRÉSZ (tépetten, égetten jön): Prométeusz! Hol a büdös francba bujkálsz? (Észreveszi Zeuszékat.) Oppardon! ZEUSZ: Hogy nézel ki? ARÉSZ (végignéz magán): Semmi— izé... elestem. Hehe. ZEUSZ: Mitől estél el? ÁRÉSZ: Hát ... amitől szokás, ugye. Hehe. Megbotlottam. Persze. Megbotlottam, aztán elestem. Puff, mint egy béka, haha. Végignyaltam a partot. DIONÜZOSZ: Beleestél a vízbe, pajtás? (Együtt erőlteti a nevelést Árésszel.) ÁRÉSZ: Haha! De bele ám! Puff és toccs! Szavamra: akár egy béka! Fejest a vízbe! Haha! DIONÜZOSZ (abbahagyja a nevetést): És kormos volt a víz? ÁRÉSZ: Kormos? Naja! Persze! Majd elfelejtettem! Beestem a vízbe, de jött egy nagy hullám, és kidobott a partra, egyenest egy tábortűz hamvaiba. Puff, toccs, megint puff. Haha! ZEUSZ: Miért keresed Prométeuszt? ÁRÉSZ: Én Prométeuszt? DIONÜZOSZ (finoman utánozva): Prométeusz! Prométeusz! Hol a büdös francba bujkálsz? ÁRÉSZ: Mi bajotok van velem? DIONÜZOSZ: Mi lenne? Csak érdeklődünk, miért keresed Prométeuszt. ÁRÉSZ: Vallattok? DIONÜZOSZ: Úgy ah, Árész. Csak dis- kurálunk Vacsoráig el kell valahogy ütni az időt! ÁRÉSZ: No jó. Elárulok nektek valamit. Csakugyan beszélni akartam a fiúval. Régóta sejtem, hogy valamit forral ellenünk. Utána akartam járni, a körmére akartam nézni, ki akartam deríteni, miben sántikál a hátunk mögött! Gondoljátok, hogy megtaláltam? Pedig végigkajtattam utána az egész szigetet, de összejátszik a bennszülöttekkel, akik avval szórakoznak, hogy hol ide, hol oda küldözgetnek, ha keresem. DIONÜZOSZ: Nem élted még bele magadat a mindenhatóság szereiébe, Arészkám. Prométeusz valóban itt van. ÁRÉSZ: Hol? DIONÜZOSZ: Biztos helyen. ÁRÉSZ: Itt a palotában? Zeusz és Dionüzosz egyszerre bólintanak. 440
