Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
Nincs is oka panaszra. Még sose hallottam lányról, aki szebb lenne nálam. Ti meg se érdemeltetek engem. Azért ne búsulj! Téged egy kicsit szerettelek, mert te nem voltál olyan ronda nehéz, mint az a hájas Heraklész. JÓKÉ: Amikor a nagy Rengés volt, sírtál és könyörögtél, hogy szorítsalak, szeresselek, mert addig nem halsz meg, amíg én ölellek. És másnap már Heraklész szeretője voltál. HÉRA (megütögeti Jóké fejét): Nem értesz te a filozófiához, jobb, ha csak furulyázol. A Rengéssel új Világkorszakba léptünk. Minden, de minden megváltozott. Fölgyorsult az idő, sebesebben peregnek az események. Személyesen tiszteltek meg bennünket az istenek, és a legszebb, a legdaliásabb engem választott! Csönd. HÉRA: Szerinted miért szomorít engem azzal, hogy nem akar isten lenni? Legalább az én kedvemért? Magyarázd meg, Jóké! JÓKÉ: Talán tényleg nem isten, azért. HÉRA: De miért nem akar az lenni? Ha istennek mondaná magát, ki merné kétségbevonni? Talán már nem szeret? Le akar járatni a lányok előtt? Idefigyelj ! Tudod, hogy eszi a lányokat a penész? Éjszakánként be-berendelnek közülük kettőt-Jiármat a Legszentségeseb- bekhez a polotába, velük hálnak, vagy Dionüzosz őszentsége parancsára valamilyen disznó ... izé, vagyis furcsaságot kell csinálniok, aztán reggel kidobják mindet! Egy se maradt ott még két napra se! De az én Prométeuszom hűséges hozzám! (Súgja.) Azt is mesélik a lányok, hogy Dionüzosz őszentsége, meg Árész őszentsége csak olykor-olykor csinál valamit, de a lányoknak mégis úgy kell tenni... mintha ... érted? JÓKÉ: Te bezzeg föl tudnád tüzelni őket. HÉRA (végignéz magán, megigazgatja a ruháját): Mutathatnék őszentségei'k- nek egyet-mást. De én hűséges vagyok Frométeuszhoz. Nekem ebben az életben nem kell más férfi. (Elgondolkodva.) Csak egy kicsit akarna isten lenni. Ha fogannék tőle, biztos feleségül venne, akkor pedig én is halhatatlan lennék ! Istenem! Halhatatlan! Ez az egyetlen, amit még várok az élettől. JÓKÉ: Akkor szaladj Zeuszhoz! HÉRA: Nem ismersz te engem, Jóké! Ha én igazán szeretek valakit, azért mindenre képes vagyok! Ha kell, hűséges vagyok hozzá a sírig ... JÓKÉ: Tapasztaltam. HÉRA: Igenis szeretem Prométeuszt, hiába gúnyolódsz, Jóké! Még sose voltam ennyire szerelmes, mint most őbe- lé! Ha hiszed, ha nem. Nem ismertek ti engemet, halandó férfiak. (Komolyan siratja magát.) Csak rohantatok rám, mint a csahos vérebek, aztán mihelyst jóllaktatok, odébbálltatok! Soha semmi kedvességet nem kaptam tőletek, csak az önzéseteket, a ronda lihegéseteket, a markolászó ujjaitok nyomán a kék foltokat a bőrömön, de szép szót, gyöngédséget szemernyit se! Honnan tudná egy ilyen semmirevaló, mint te, hogy mire vagyok én képes egy kis szerete- tént?! (Zokog.) JÓKÉ: Prométeuszt a palotába kísérték. HÉRA: 0, hogy fáj minden perc nélküle! JÓKÉ: A palotába kísérték, Héra. Katonák, lándzsával. 7 jelenet A két Katona jön. A közönség egyszerre hallja az ő beszélgetésüket és Héra utolsó szavait. I. KATONA: Ezt a hajszát! II. KATONA: Egész nap csak lótunk- futunk. I. KATONA: Már a nevünk is Ugorj- ide! II. KATONA: Ugorj oda! HÉRA: Ez látod helyes, Jóké. Ilyen férfiút, mint őt, nem lehet csak úgy rángatni. Illő kísérettel becsüljék meg a legszentségesebbek is, ha azt szeretnék, hogy a kedvükre tegyen. I. KATONA: Hol egy lógóst kell elcsípni... II. KATONA: Hol egy másikat... I. KATONA: másszor Prométeusz urat... 438
