Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
FŐPAP: Boldoggá tett az elismerésed, uram! Óhajtotok egy kis bort is? ÁRÉSZ: Naná, hogy óhajtunk! FŐPAP: Parancsoljatok! (Kancsójából lottyint a tűzre.) ÁRÉSZ: Megháborodtál? Elégeted a húst, kiöntöd a bort? FŐPAP: így kell, uram. ÁRÉSZ: Éhen akarsz veszejteni? FŐPAP: A legszebb malacunkat, legnagyobb kakasunkat, legjobb borunkat áldoztuk... ÁRÉSZ: Ne áldozgassál, hanem ételt adj, te baromállat! FŐPAP (nyeregben érzi magát): Bocsáss meg, Háborúk Fényes Villáma, de a szánktól vontuk meg a falatot, hogy a legfinomabb ételeink, legjobb borunk párájával tápláljunk benneteket... ÁRÉSZ: Kutyának nézel bennünket, hogy szimatoljuk a hús meg a bor szagát? FŐPAP: Éppen hogy nem, szentséges úr! Istennek! ZEUSZ: Ha öt percen belül nem hozol ide rendes, embernek való ételt, levegőbe röpítem ezt az egész szigetet! FŐPAP: Hozok én, legszentségesebb uram, de mit kezdtek vele? ÁRÉSZ: Megesszük, te ütődött! DIONÜZOSZ: Essen már le végre a tan- tusz, srácok! Átejtett a csuhás! ZEUSZ: Dionüzosz, miféle beszéd ez? DIONÜZOSZ: Argó. A plébános nem kapiskálhatja a dumánkat. Lebuktunk. A páratrükkel kiszúrta, hogy a meny- nyei hadovánk nem egészen kóser. Profi kaporszakállúak sose buknak igazi kajára, csak a cserpákjukkal burkolnak. Vili? ZEUSZ: Meleg szitu. ÁRÉSZ: Papapam? (A Főpap szertartásosan meghajol.) DIONÜZOSZ: Nélkülük sose dobbantunk innen, te pancser! (Átkarolja a Főpapot.) Kedves barátom, egy kis beszédünk lenne veled. FŐPAP: Szolgálatodra állok, Öröm Forrása! DIONÜZOSZ: Gyere. A titok, amelybe most beavatunk, kizárólag főpapi fülekbe való, semmiképpen sem közönséges halandókéba. Jer. (Hátrafelé kimegy, nyomukban Zeusz. Árész a húsba csíp. Kiköpi.) ARESZ: Fúj! A fele istenségemet adnám egy jó pörköltért! (Utánuk szalad.) V. kép 1. jelenet Néhány hét telt el. A téren emberek sürögnek: gerendákat, köveket hurcolnak az építkezéshez/ Prométeusz taligát készít, Héra nézi. I. FÉRFI (taligát tol el Prométeusz előtt): Köszönjük, Prométeusz, hogy megszerkesztetted nekünk ezeket a taligákat. Nélkülük rég megszakadtunk volna. PROMÉTEUSZ: Ráérek. II. FÉRFI: Szelíd és jóságos isten vagy. PROMÉTEUSZ: Hányszor mondjam, hogy nem vagyok isten?! Ha még egyszer istennek neveztek, nyakon váglak benneteket! HÉRA: Hagyd rájuk, édeském! (Meg- símogatja.) PROMÉTEUSZ: Ebbe ne szólj bele, drágám. I. FÉRFI: Tudjuk, uram, hogy ez a — bogarad. PROMÉTEUSZ: Komolyan beszéltem! II. FÉRFI: Azt is nagyon szeretjük benned, hogy akkor is komolyan beszélsz, amikor viccelsz. PROMÉTEUSZ: Ebben az egyben nem tréfálok, barátom. II. FÉRFI: Barátom? Barátod én? A barátodnak nevezel? PROMÉTEUSZ: Miért ne? II. FÉRFI: Túlságosan megtisztelsz bennünket, uram! I. FÉRFI: És rengeteget törődsz velünk! HÉRA: Sajnos, sokkal többet, mint velem, édeském! FŐPAP: Ne csipkelődj, uram. Nézd inkább az eredményeinket! Oroszlánrészed van bennük. A te mindentudásod434
