Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
CZAKÓ GÁBOR Aranykor SZÍNMŰ SZEMÉLYEK PROMÉTEUSZ DIONÜZOSZ ÁRÉSZ ZEUSZ HÉRA AMPHYTRION KIRÁLY HERAKLÉSZ KIRÁLYFI ZÉNÓ, FŐPAP ALKMÉNE KIRÁLYNÉ JÓKÉ, FURULYÁS I. KATONA II. KATONA SZOLGÁLÓ I. FÉRFI II. FÉRFI KÖZBEKIÁLTÓ GANÜMEDÉSZ KATONÁK FÉRFIAK, NŐK, GYERMEKEK. I. FELVONÁS I. kép 1. jelenet Szín: romos terem, düledező oszlopokkal, amelyet a színpad előterétől alacsony mellvéd választ el. A terem mélyén kőemelvény. Ezen ül Zeusz, mellette Árész a tábornoki ruháját csavarja. Mindenütt száradó ruhák. A szereplők alsóneműben vannak: hajótörésből menekültek. Esteledik. Prométeusz, Dionüzosz, Árész, Zeusz. PROMÉTEUSZ (a falakat vizsgálja): Középkori erőd, Dionüzosz! DIONÜZOSZ (a párkányon ül, konzervdobozt próbál kinyalni): Ühüm. ÁRÉSZ (kiteríti az ingét egy kőre): Reggelre megvesz bennünket az isten hidege. (Észreveszi Dionüzoszt.) Zeusz! Dionüzosz professzor megette az utolsó konzervünket! ZEUSZ: Csak kinyalja a maradékot, Árész. Megengedtem neki. ÁRÉSZ: A javát vajon ki ette meg? PROMÉTEUSZ: Atlantisz piszka ez is. ÁRÉSZ: Mér megint a hadsereget szidod? Te etted meg a konzervet ds, igaz? Vagy az apád? Hogy éhenveszejtsetek? ZEUSZ: Az ette meg, akinek joga volt hozzá. ‘ ÁRÉSZ: Szóval te. No, majd megmutatom én neked, hogy kinek mihez van joga! (Pisztolytáskájához nyúl.) ZEUSZ (pisztolyt mutat): A pisztolyodat magamhoz vettem, hogy kiküszöböljem a nézeteltéréseket. ÁRÉSZ: Az a fegyver az én személyes tulajdonom! ZEUSZ: Letétként fogom kezelni, tábornok. ÁRÉSZ: Mint katona, esküt tettem a fegyver megőrzésére. ZEUSZ: öreg hiba. No, menj hátrébb. Mint esküszegőt, le kéne, hogy lőjelek! Kínos. Az Elnök, az alkotmány, a kormány, az ország satöbbi pusztulása után rám szakadt az egyszemélyi demokrácia terhe. Értetted, tábornok?! ÁRÉSZ (katonás reflexszel): Igenis! PROMÉTEUSZ: Érti, ojjé! ÁRÉSZ: Te meg mihez értesz? Semmi 424 Történik Atlantisz pusztulásának évében, az akkori időszámítás szerint 1987-ben.
