Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Zelei Miklós: A leghosszabb híd (beszélgetés Száraz Györggyel)
még Pascu akadémikus sem tud a nagyközönségnek szánt Iancu-könyvé- ben. Mircea Micunál ugyanis Kossuth nem csupán szószegőként szerepel, hanem a szerző a nyílt színen eljátszat egy láncú elleni orgyilkos kísérletet is, amelyet egy volt honvédtiszt követ el, Kossuth és Bem nevét emlegetve, az ő nevük mögé bújva — s a tisztázásra a kísérlet meghiúsulása után sem kerül sor. A néző tehát azzal a gondolattal maradhat, hogy a 48-as magyar forradalom vezetői így próbálták megoldani a kérdést.' Ha idézünk, hát idézzünk. Várj, itt van még a Bálcescu-kötet... „Az érkezésem utáni napon kétórás megbeszélésem volt Kossuth Lajos elnökkel. Nagyon meg voltam vele elégedve és a fogadtatással is, amelyben részesített. Nemcsak felvilágosult és igen kiváló ember, hanem méghozzá becsületes ember benyomását is tette rám.” Nos, Bál- cescu így látta, Micu másként. Hogy az akkori viszonylatok, a kölcsönös gyanakvások világában a „becsületes” jelző mekkora jelentőségű volt, azt a tények ismeretében bárki lemérheti. Az én véleményem? A beállítás önmagában nevetséges. Nem csupán Kossuth jellemét, hanem a történelmi szituációt tekintve is nevetséges. Sőt meg merem kockáztatni: még a méretek dolgában is. Ausztria akkor már valóban „megveretett”, a magyar seregek már majdnem a Lajtánál vannak, Erdélyben Bem az úr. Az érohegységi román felkelés ebben a helyzetben negyedrangú kérdésnek tetszhetett. Orgyilkossal megoldani? Az akkori napi politikai arányok iszonyú eltévesztése. Annak idején láttuk a Jugoszláviában nem vetített Hideg napokat. Érdemes-e azon törni a fejünket, hogy láthatjuk-e majd a Hideg napok szinkronizált pandanját? Újvidéket mi kezdtük. Ama bizonyos helyi válasz-atrocitásokat a jugoszláv központi adminisztráció igen hamar leállította. Igaz, ez már nem segített azokon, akik áldozatául estek. De valóban mi kezdtük. Mindig kezdte valaki. Mi kezdtük, nem mi kezdtük, ki kezdte? A szerbek kezdték-e a Rákóczi-szabadságharc idején Pécs feldúlásával, vagy a kurucok a Duna-Tisza közén? 1848-ban Perczel csapatai Szenttamás környékén, vagy a szerbek Zentán? Ezzel nem megyünk semmire, Jugoszláviában nem, másutt viszont vetítették a Hideg napokat. Méghozzá akkor, amikor egyébként csak rossz, kommersz filmjeinket vették át. Vagyis veszteségként is elkönyvelhetjük a Hideg napokat? Ha csak rövid távon gondolkodunk. Kizárólag akkor. Abból a bizonyos folyamatból, a tudat tisztulásának, újrateremtődésének folyamatából ki lehet ragadni egyetlen művet, ahogy egy szövegkörnyezetéből kiemelt idézetet is a szerzője ellen lehet fordítani. Lehet bemutatni egy részeredményt úgy, hogy az egészt, amiért lett, nem kommentáljuk, hanem elhallgatjuk. De én csak a „hosszú távot” fogadhatom el. Akár kompromisszumként is azt kell elfogadnom. Visszakérdezek: tudsz rövid távban gondolkodva írni? Nem napi publicisztikára gondolok, persze. Nem tudok. De néha az az érzésem... Olyan érzésem nekem is van, de mit kezdjek vele? A beszélgetés elején frontokat emlegettél. És hogy a két front között találhatod magad az Ítéletidő ügyében. Ügy érzed mégis, a „formáló” szinteken minden rendben van? Nem, ezt nem mondtam. Egységesedési folyamatról beszéltem, és nem egységről. És legfeljebb az alap egységére gondoltam. A „tökéletes” egység egyébként, azt hiszem, 414
