Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Simonffy András: Kompország katonái V. (Történelmi kollázsregény)
tod majd 1944—1945-ben, amelyet választottál egészen odáig, hogy végighallgattad a rád kimondott halálos ítéletet? • — Kérlek szépen ... Családi hagyományok, neveltetés ... Apám hivatalnok ember volt, politikai szerepet a nyilvánosság előtt nem vállalt... Beállítottsága viszont, amelyet mindig nyíltan vállalt, s ami döntően ihatott az én gyerekkoromra is: függetlenségi volt, az 1848-as ideák szellemében. Ö aztán korán, az első világháború elején meghalt, legendává lett... Látsz ott a könyvespolcon egy kis festett arcképet... Abban a bronzkeretben, igen, ő Alrnásy Pál, aki 1849-ben, Debrecenben a képviselőház elnökeként aláírta a Habsburg-detroni- zációs törvényt. (Oldalági rokona, nem közvetlen leszármazottja vagyok.) Öt aztán távollétében 1849-ben kötél általi halálra ítélte Haynau, de a kivégzés ha- ladt^maradt, mígnem az 1850-es évek amnesztiái során kegyelmet kapott — életben maradhatott. 1864-ben újra részt vett egy — az úgynevezett Alrnásy—Ne- deczky-féle — összeesküvésben, akkor újra lecsukták, s csak '1867-ben, a kiegyezés évében szabadult. Attól kezdve haláláig, 1882-ig visszavonultan élt, a birtokán. Az ő sorsa és történelmi szerepe újra csak meghatározója lett neveltetésemnek, egész gondolatvilágomnak, hiszen keresztnevemet is őutána kaptam ... Igen nagy befolyással volt még rám bátyám, Alrnásy József is. Ö pap volt. máma, ugye, azt mondhatnánk róla, hogy a haladó katolikus mozgalomhoz tartozott a 'maga idejében. Tehát vörös posztó volt az akkori egyházi főhatóságok szem'ében; nem is vitte túl sokra egyházi méltóság terén ... Pethő Sándornak volt jóbarátja, és (Szekfű Gyulával együtt) a Magyar Nemzet vezércikkírójaként nem csekély visszhangot keltettek írásai az 1939-től 1944-ig terjedő időszakban. Bátyám közvetlen politikai oktatásai, helyzetelemzései, elképzelései nagy hatással voltaik rám. Mondjuk, ezek a hatások a magyarság sorsára, szerepére, lehetséges jövőbeni alternatíváira vonafkozták. Közvetlen politikai értelemben berlini elöljáróm, Hardy Kálmán volt rám döntő hatással. Ö ugyanis, a kor szellemével ellentétben, éleslátású és politizáló katona volt. (Közel kilencvenedik életévéhez, még ma is szellemi frisseségben él az Egyesült Államokban. Bokor Péter személyében nemrég kereste fel a Magyar Televízió, s kért tőle interjút ezeknek az éveknek eseményeiről.) — Berlini elöljáród? — A VKF 2-nél szolgáltam, majd 1937-ben, mint százados, beosztott tisztként kerültem Berlinbe, a magyar követségre. Ugye, addig én nem politizáltam, távol állt tőlem. Katona voltam, ráadásul hadiműszaki törzskari tiszt... Mi közöm nekem a politikához? Nem az én dolgom ... Majd azt veszem észre ott kint, hogy éppen a Berlinben dolgozó magyar tisztek és politikusok között egyre több a németellenes, tehát nácizmusellenes beállítottságú személy. Egyetlen igazán németbarát volt ott, Sztójay Döme, maga a követ. 4. Sztójay Döme levele Kánya Kálmán külügyminiszternek, 1935: (Szigorúan titkos!) Kegyelmes Uram! Egyidejűleg megküldött magánlevelem kapcsán bátorkodom felvetni azt a kérdésit, nem volna-e célszerű a Kormányzó Űr öfőméltósága figyelmét a következő, Nagymiéltóságod előtt is ismeretes pontokra felhívni. 1. Hitler felfogása szerint Magyarország szempontjából nem volna célszerű a revíziót túlságosan hangoztatni, mert ez fokozottan ellenünk sorakoztatja és ébren tartja a kisantantot és ennek pártfogóit. 390
