Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - Simonffy András: Kompország katonái IV. (történelmi kollázsregény)

Kroll Egon hadapród-őrmester Korponai Károly hadapród-őrmester Bolvári Ödön hadapród-őrmester —

és valószínűleg Major János zászlós. A tizennegyedik tiszt nevét, sajnos, máig sem sikerült felkutatnom. Eddigi megállapításaim szerint Miklós László az Ung- völgyét védő III. hadtest körzetében jutott el a 6. hadosztály parancsnokához, Karácsony vezérőrnagyhoz, Györbíró Ferenc és Kondás Barnabás pedig a Vecsa völgyét védő V. hadtest körletébe jutott, Algya-Papp vezérőrnagyhoz.

A parancsot átvivő tisztek önfeláldozó magatartása a kívánt hatást, természetesen, nem érte el. A velük szembeni eljárás különböző volt. Volt, aki életével fizetett, volt, akit börtönbe vetettek, volt, akit — rövid vizsgálat után — hátországi szolgálatra osztottak be.

Miklós Béla is rádöbbent arra, hogy az átküldött parancsoknak nincs foganatjuk ... Végérvényesen tudomásul kellett vennünk, hogy a kormányzói proklamáció elhangzásának napján — német támogatással —• nyilas hatalom- átvétel történt a fővárosban, mégpedig sikerrel. De azt, hogy Horthyt magát is elhurcolták, még akkor sem tudtuk.

A délutáni órákban beérkezett a moszkvai magyar fegyverszüneti bizottságtól Széntiványi Domonkos követ és Nemes József őrnagy. Előbbi a fegyverszüneti bizottság diplomata tagja volt, utóbbi pedig annak a tolmácsa, akit a kormányzó írásos meghatalmazásával kellett néhány nappal korábban áttétetnem a frontvonalon. E meghatalmazás alapján Írhatta alá a fegyverszüneti bizottság az ideiglenes fegyverszüneti megállapodást, mely azonban az időközben Budaspesten lezajlott események következtében már nem volt életbe léptethető.

Szentiványi ismertette az ideiglenes fegyverszünet feltételeinek főbb pontjait:

1. A magyar hadsereg megtartja teljes fegyverzetét, és azt a németek ellen fordítja;

2. A magyar hadsereg és közigazgatás kiüríti a Magyarorsaág által 1938. október elseje után birtokba vett területeket.

3. Magyarország végleges határairól a békeszerződés fog dönteni.

Hadseregparancsnokomnak és nekem az első pont volt a legfontosabb, mert

ez nem fegyverletételt jelentett, hanem a hadsereg megtartását, és a magyar nemzet érdekében történő alkalmazását tette lehetővé.

Fegyverletételbe sohasem tudtam volna belenyugodni, és bizonyos, hogy annak végrehajtásában szerepet nem is vállaltam volna.

Miklós Béla célja az 1. magyar hadsereg átállása volt. Amikor pedig ezt a célt már nem látta elérhetőnek, egy alakulat megszervezésén fáradozott, amelynek tagjai az ő felhívásának hatására (röpcédulák, rádióbeszédek) a Vörös Hadsereghez átállott magyar katonák, valamint a szovjet hadifogoly táborokban lévő magyar hadifoglyok egy része lettek volna. Nem rajta múlott, hogy az átállott magyar alakulatokkal, illetve az egyénileg átjövőkkel nem rendelkezhetett, hadifoglyokkal pedig nem érintkezhetett.

Sikertelen badseregszervezési kísérletek után tehát Moszkvába vittek minket, ahol csatlakoztunk a Faragho-féle volt fegyverszüneti bizottsághoz. Ide érkezett meg később — kalandos úton — Vörös János is, majd november közepén édesapád, immár az illegalitásba kényszerült baloldali pártok és a katonai ellenállási mozgalom nevében.

De addigra én már ismét a 4. Ukrán Front főhadiszállására kerültem, és így Moszkvában már nem találkoztam vele.

360