Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Simonffy András: Kompország katonái IV. (történelmi kollázsregény)
der vezérkari ezredes. Biztosítjuk zavartalan útját a hadseregpamcsnoksághoz, ahol Heinrizi német vezérezredes, elöljáró német hadseregcsoport-parancsnok felkérését tolmácsolja. Eszerint Miklós Bélával mielőbb keressük fel Heinrizit Szobráncon. Neki, az összekötő tisztnek parancsa van arra, hogy minket odakísérjen. Rödert biztosítottam arról, hogy hamarosan indulunk — ezt megtenni, persze, nem volt szándékunkban. Az időpontra már nem emlékszem pontosan, de a korareggeli órákban lehetett, hogy egyszerre csak jelentkezett a hírközpont: — Ezredes úr, alázatosan jelentem, a Vezérkar Főnöke a készüléknél! Vörös János hív bennünket. No, bravó ...! Átkapcsoltatok és átfutok Miklóshoz, ő felveszi a kagylót. A készüléknek van egy másik hallgatója is, azt gyorsan a fülemhez emelem. Miklós Béla magán kívül ordítja: — Mi van?! És miért nem voltál Szatmárnémetiben tegnapelőtt este?! — Most hangot vált: — Mi a hadsereg feladata? Vörös János válasza röviden a következő: a hadsereg feladata a szomszéd német hadsereg jobbszárnyának biztosítása, nehogy az oroszok a hátába kerüljenek ... — Micsoda??! — ordít bele a kagylóba Miklós Béla. Vörös János szabatosan megismétli az utasítást, aztán hozzáteszi: — Kérlek, ez a feladata. Különben is, az előszobámban német urak ülnek ... Erre Miklós Béla odavágta az asztalra a kagylót. Azt hiszem, azon többet senki sem beszélt. 7 — Vörös János nyilatkozata, 1946: Ebben az időben sem a hadsereggel, sem a közönséggel nem közölték még az előzetes fegyverszüneti szerződés főbb pontjait, csak én tudtam, hogy a hadseregnek át kell állni az oroszokhoz, és folytatni kell a harcot, a németek ellen. Tisztában voltam azzal, hogy ha a fegyverszünet tényét a hadsereggel közük, akkor a katonák elszélednek, hazamennek, mi nem tudjuk a hadsereget megszervezni, és nem tudunk eleget tenni a fegyverszüneti szerződésben vállalt kötelességünknek, hogy a németek ellen a harcot folytatjuk tovább. Ekkor és itt diktáltam le egy parancsot, amely úgy szólott, hogy a csapatok „a harcot bármely oldalról jövő támadással szemben folytatják.” Ez az a parancs, amelyet meghamisítottak. A vezérkarnak két nagy bűne volt, az egyik az, hogy az átállási parancsot nem adta tovább, a másik pedig, hogy egy hamis parancsot adott le, amelyből a „bármely oldalról jövő támadással szemben” szavakat kihagyták, és ezek helyébe azt írták be, hogy aki a fegyvert leteszi, azt agyon kell lőni. Este hat óra körül Utassy és Nádas ezredesekkel a kormányzóhoz mentem, mert őket akartam átküldeni Malinovszij marsall hadseregparancsnokhoz, aki Arad környékén tartózkodott, hogy vele az átállás részleteit letárgyalják. Később Nádas helyére Szentmiklóssy őrnagy került volna, de tizenhatodikén hajnalban, még indulásuk előtt, mindkettőjüket a németek letartóztatták. Délután és este már nem tudtam elhagyni a Vár területét, közben megtudtam, hogy a lakásom előtt SS katonák, ges- t apó sok és nyilasok állnak őrt. Aggteleki altábornagyot letartóztatták, Hindy tábornok a prok353
