Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Kemény Dezső: Ne nézz hátra! (novella)
Magyar utca. Por, .hőség, makadámú Ház, ház, ház. Tót utca. Izzás, kéreggé sült sár, pitypang. Ház, ház, ház. — Jó napot kívánok. A háznépből csak egy öregasszony van otthon. Feketekendős, gyanakvó Sy- billa. — Én benne vagyok a téeszbe a földdel együtt, mit akar? — Maguk gondozzák a sírt. Tudja, a sírt keresik. Most jöttek Németországból. Maguk minden évben kapnak egy csomagot tőlük. így van, Tyekvicska néni? — A fiam megfizeti a vámot, mit akar? — Csak a sírt keresik. — Maga kicsoda? —• A gépkocsivezető. Azok nem tudnak magyarul. Legyen szíves eljönni velünk és megmutatni. — Fáj a lábom. Föl van hántolva a sír, be is ültette a menyem, mit akar? — Maga ismerte? Hogy halt meg? — Én akkor a jámába bújtam, nem is láttam semmit, mit akar? — A sírt keresik, érti? Meg akarják látogatni a rokonuk sírját. A sofőr már nem a borravalóra gonodol, hóna alatt és hátán sötét foltok ütik át inge fehér vásznát. Az ingeket a Barina-patakban sulykolták az asszonyok, azon a napon is visszhangzott a völgy, a lepedők és alsószoknyák is megtisztultak a szennytől, de nótaszó nem hallatszott, csak a csapás csapás után és a megsokszorozódott visszhang, és a Barina alázatos türelemmel hordta el, mosta szét a földi élet mocskát. — A sírt! — Nem köll azt keresni, megvan. Az öregasszony fekete doboz. Hallja a szót, és válaszol. Belenézni nem lehet. — Az ura hol volt akkor? — Hol lett volna? A katonáéknál. Hidat őrzött Pesten. — Merre találjuk meg a sírt? — A ravatalozó tövifoe. De ide be ne hozza őket! — Mért fél tőlük, Tyekvicska néni? Nem bántják magát. A kakas otthagyja a kapirgáió tyúkokat, peckes léptekkel közeledik a beszélgetőkhöz. Megáll, fejét gyors madármozdulattal ferdére billenti, égővörös taraja megrezzen; szeme meredten bámulja az öregasszony két, egymásba kulcsolt íakéreg-kezét; az alvó szél bágyadt lélegzettel felborzolja a farok tarka bokrétáját, és a kakas fordul, megy ‘és ráugriET az első, útjába kerülő jérce hátára. — Nem bántják magát, hallja? Akkor bántották talán? — Én a jámába voltam akkor. De a lányom ... — az öregasszony lassan jobbra-balra ingatja a fejét, es énekel. — Aniőka mlynárova másli ty húsky doma, másli, másli... — Figyeljen már rám! Mi történt a lányával? — A lányommal? Az Anicska jegyben járt a Klincsok Misával. Németek laktak akkor faluba. A Misa keze kacska volt, tudja, nem vált be katonának. A németek Gyarmattól Várig minden telefonkaróra új drótot húztak. Pirosat. A tisztjük nálunk lakott. Az öccse is, de az csira volt. A tiszt ráment az Anicskára és gyereket csinált neki, ha tudni akarja. Itattam én vele főzetet, de nem hajtotta el neki, a front után meglett a gyerek. 331
