Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - Kiss Anna: Boldog változat

NYENYERÉS:

Maga szerezte!

KRISTÓF:

Menjünk vissza abba a fészerbe.

NYENYERÉS:

Maga állította, hogy ott késein! fognak!

(Hadonászva előkerül Csutora. Kristóf le.)

CSUTORA:

„ ... jazab ... lakba ..

NYENYERÉS:

Jaházelőtt.

Megvolt

a második „hutty”.

CSUTORA (felrúgja a lavórt, vizsgál- gatja a nyenyerést):

És ha én tégedet elagyabugyál-Iak ?!

(Dong a lavór a nyenyerés hátán, eldobja.)

Államosí-tás ?!.

(Hadonászva ki. A nyenyerés nyög, belülre mászik.)

A harmadik „huttyof” maga állja.

Többet nem vállalok.

Jön!

(Csutora immár merev részeg. Felrúgja a lavórt, erőlteti a szemét a sötétben.) CSUTORA:

Né-gyen van ... nak.

Az a belső há-rom... az ed-ddg ...

(Hosszút csuklik.) megúsz... ta ... !

Nem igaz.., ság...

(Elzuhan a lavórral. Hortyog. Valameny- nyien ki a színről, lavórostul. Világosság. A színpad közepe forog a vásárral: előtérben egy katona meg Kóc-llona. Ilona kezében papírforgó, a katona dagadt képpel fújja. Oldalt mellettük dinnyeárus, elöl, a színpad mozdulatlan peremén elhalad Kristóf meg a nyenyerés. Kristóf kezében szárastól egy csomó cseresznye. Hinti maga után. A nyenyerés hajolgat, szedegeti. Jön mögöttük a három asszony.)

II. ASSZONY:

Krisztus urunk, miikor a földön járt, egyszer azt mondja Szent Péter urunknak:

Mintha egy vastizest látnék

a porban ...!

Ennyi pénzért bizony rest vagyok lehajolni, így Szent Péter urunk . .. !

Krisztus urunk

felvette,

s a vásárban,

míg' Szent Péter urunk

bámészkodott,

cseresnyét vásárolt

belőle.

S szépen hintegette maga után.

Szent Péter urunk meg szedegette.

(A fiatalkához.)

Ne lesd a földet.

I. ASSZONY:

Cseresznye!

II. ASSZONY:

Eszed tokja.

Dd nnyeéréskor ?

(Belépnek a .vásári forgásba. Jobbról a nyenyerés jön a színpad mozdulatlan peremére, elemei egy dinnyét az árustól, leül a publikummal szembe, diny- nyézgethet. Balról Kristóf be.)

KRISTÓF (átszól a nyenyeresnek):

Nem túl meleg ?

NYENYERÉS:

És nem is sárga bélű.

Ne kezdje.

KRISTÓF (ingerülten leüti az esernyőjét, mire az b üké táv á robban):

De ha feszíteni kezd előadás közben ... !

(A nyenyerés röhögve a bukétára mutat.)

313