Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 4. szám - Péntek Imre: Idétlen idők (vers)

PÉNTEK IMRE

Idétlen idők

A szociális otthon gyászol: kiváltottak a hullaházból.

Félárbocon a fekete zászló,

— Szegény! — nem hallatszik más szó. Megrendelték a koszorúkat, a gondnok a számla után kutat, s telefonál a TÜSZI-be rögvest, hogy „társadalmi szertartás” lesz.

Utolsó utamra elkísérnek a motyogó és szenilis vének; nem készült, hasalt a szónok, azért mindenki meghatódott; a boncmester remek munkát végzett, előnyös most a „felülnézet”: hajam elkászmálva szépen, liiapozsgás borotvált képem, szemeznék is a szemfödéllel, ha ez lenne a szenvedélyem, ha spéciéi olyan kedvem volna, le is kezelnék velük sorba, kísérőmmel mind az öttel, aki a séta kedvéért jött el, s kiszólnék talán.a nejlonzsákból:

Jó annak, ki még ott viháncol a kastélyparkban, alkonyaikor . . . Hozzáteszem, mereven kissé:

Éljen a szociális aggkor!

301