Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - SZOCIOGRÁFIA - Miskolczi Miklós: Kettő - Gyurináék hét életéből

ki valamennyi. Olyan ki borulásom voll, 18—19 éves fejjel, hogy még ma is szomorú emlék. Akkoriban mindig átszervezés volt. Kértem magam másik helyre. A talajvíz szintjét jelző kutak mérési eredményeit dolgoztam fel. Aránylag jó munkakör volt, szerettem csinálni, de nem a szakmám. Két évig csináltam, közben megértettem a geodéziai dolgokat, átnéztem a terveket, tanúimányoztam, hogy mitől is csúszott meg itt a part, szóval ilyen szempontból hasznomra volt. Akkor valahogy összehoztak egy növényhajtatát, ami minden, csak nem növényház. Annak csúfolják, szerintem teljesen hülye ötlet, én ellene voltam, de megbízták a vezetésévek El is képzeltem, hogy fogom beállítani a vetésforgót, dísznövényeket terveztem, ma is megvannak a tanulmánytervek. Igen ám, de amíg kinn voltam 10" napra Moszkváiban, fölvettek egy szakmunkásnőt, és az finoman megfúrt engem a növényházból. Azt mondták, minek oda technikus, elég oda szakmunkás is, meg hogy Sasadról jött, 15 éve kertész. Aztán kiderült, hogy öt hónapig volt ott segédmunkás. Mellé adtak egy segédmunkás fiút, hogy ők ketten csinálják a dolgokat. Annyira csinálták, hogy összeházasodtak, mert jött a gyerek. Ilyen dolgokat műveltek. Emlékszem, abban az évben gyönyörű palántákat tudtam csinálni. Saját magam vetettem a magot, szóval ismertem a kertészeti dolgokat, de elegem lett. Átmentem az Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalathoz. Virágboltos akartam lenni. Most is ott vagyok. Az igazgató elém tette a vállalat terveit, mint lesz, hogy lesz, hol épül üzlet. Ha üzletbe egyelőre nem is, de kertészként felfogadtak, öt éves munkaviszonyt hagytam ott. Először egy hónapig a termesztőtelepen dolgoztam, mert azt hitték, hogy a fizikai munkától fázom. Aztán a temetői egyszemélyes boltot rám bízták. Mélyvíz volt, de jól sikerült. Jött a halottak napja, azt a szezont végig vittem. Aztán a Vasmű úti boltba kerültem. Itt meg kellett tanulnom a koszorűkötést, a fölmosást, a lemosást, a takarítást, mindent csináltattak velem, mert nem fogadták valami nagy szeretettéi. Majd megtudod, mi az, majd nem akarsz te üzleteskedm, bele fogsz szakadni, ezt mondogatták. Nem szakadtam bele. Most a szülőotthonnal szemben azt a kis boltot vezetem. Amíg a kolléganőm GYES-en van. Elég sök bajom van, mert mióta a szülőotthonból kitiltották a virágot, megcsappant a forgalom. A tervet ugyan levették 50 ezer forinttal, de mi az? Vasárnap már ki sem nyitunk, mert minek. A hétköznapi forgalmat kell úgy megnövelni, hogy legyen terv. Ösztönöznék rá, mert jutalékot kapok. Nem vagyok anyagias, de ez az igazság. Igyekszem az ismerősöket szervezni, gyertek, nálam vegyetek. Kedvesen kell kiszolgálni a vevőt. Terveim nem nagyon vannak. Ha visszajön a GYES-ről a kolléganőm, nékem menni kell. Vagy a Vasmű útra, vagy a Római körútra. Járok ilyen munkásvezetőJképző tanfolyamra. Már benn van a szakdolgozatom.

— Mondták, hogy mi leszel?

— Semmit. Megkérdezték tőlem, hogy ha a tanfolyamot befejeztem, vannak-e további terveim. Mondtam', igen. Tényleg vannak. Lőhetnék kertész, de úgy látom, elég sok fiatal van a vállalatnál: kertószmérökből három, technikusból is van három, igaz, ezek mind üzletben vannak. Álljak be negyediknek, ötödiknek ? Inkább a közgazdasági egyetemet szeretném elvégezni. A személyzetis azt mondta, hogy támogatnak, készüljék, és ha felvesznek, minden segítséget megkapok. Ijesz belőlem kertész után közgazdász.

— Kedved is van hozzá?

— Azt hiszem, nem születtem kertésznek, közben kellett rájönnöm. Nem vagyok született kertész. A virágok után a számok birodalma következik. Az olyan dolgokat szeretem, ahol elemzés van. Nem a papírokat, az irodai munkát szeretem, nem ad- minisztrálgatni akarok.

275