Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - Wehner Tibor: Tojás vagyok, a Z Szervizszolgálat embere (elbeszélés)

ros. Legutóbb megjegyezte: keveset visz, egyre kevesebbet. Végeredményben csak a tényeket regisztrálta. Végig kell csinálnom, végig kell csinálnom — ismételgette fel-alá járkálva. Nem készíthetek ki ennyi embert. Négy hónap megfeszített munka még, beledögleni nem fogok. És nem babrálnak ki velem.

A részletek és magánkölcsönének végleges törlesztése után — alkalmi fizikai munkát vállalt — reggelente az újságok álláshirdetésének böngészésével töltötte idejét. Csengettek. Amikor ajtót nyitott, egy szemüveges, fontoskodó emberke állt a küszöbön, kezében barna fautánzatú tapétával bevont táskát tartott. A Z Szervizszolgálat em... Tojás önkéntelenül félbeszakította: Ügynök? Hát... hebegett a Z Szervizszolgálat embere, barkácskészlet, nézze, eladó. Bár- kácskészlet? — erőltetett magára némi érdeklődést Tojás. Hát az, mondta zavartan az emberke, érezhette, a dolog nem egészen úgy megy, ahogyan szeretné. Pillanatnyilag néhány forint csak az egész, kockáztatta meg az ügynök, félénken pislogott. És mennyi, kérdezte Tojás, összesen mennyi? Összesen, ismételte meg a kérdést a betolakodó, összesen ezerkétszáznegyven. Az nem sok, mondta Tojás. Nem, nem sok — élénkült fel alkalmi beszélgetőtársa. Kevés, mondta Tojás, és becsukta az ajtót.

\

1

244