Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - Oláh János: Búcsú nélkül, Városkép, Válaszúton (versek)
Válaszúton A kukának támaszkodva írom ezt a pár sort, amíg a fiamat várom, az énekóra végét, hadd tanuljon a gyerek, talán neki sikerül, ami nekem nem, és így tovább. Próbálom meghatározni helyemet, ami nincs, ebben a világban, ami, úgy érzem, nélkülem rohan tovább a maga útján. Nem vigasztal, hogy a vesztébe. Jobb volna azoknak hinni, akik állítólag vezetik, és azt állítják, hogy mégse.
/
