Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - Zelei Miklós: A gótika határán (vers)
aki bajuszában megragad moziba jár levelet ír lapozgatja a menetrendet ezt a szót megtölti vízzel ebből a szóból levegőt vesz kollektív villanyozógép lakkcipőt az agyra drótnélküli spanyolcsizma kollektív inrizőgép mindennapi gyomormosásunkat megadja a gondviselés nem fujódunk föl visszanyelt káromlástól nem kékül el az arcunk nem lesz szederjes a nyelvünk könnyítnek rajtam kiveszik összes mandulámat orr-mandulámat szájmandulámat szemmandulámat kézmandulámat agymandulámat nehogy rámjöjjön valami gyulladás nehogy megkérdezzem MELYIK SZÓNÁL KÖTÖTT KI A BÁRKA két nyelvben bozgorulsz a vers a vers a vers AZ ÖRÖKLÉTNEK MAJD EGYBŐL LETERlTIK HARSONÁK TORKOLATTÜZÉIG MEG SE SZÜLESSEN EZ A NÉP megdarálják feltámadásig a szobrokat a szavakat az élőket a csontokat arcod sebet ütött a világon begyógyítják a sebeket az arcokat a festők vásznait a zenét forrasztófűvel érintik a szobrokat és a kőforgácsok a fölösleges kőforgácsok visszaforrnak arisztotelész göndör homlokára
