Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 3. szám - Simonffy András: Kompország katonái III. (történelmi kollázsregény)
hogy Miklós Béla a vezérkari főnökével, Kéri Kálmánnal együtt átszökött az oroszokhoz. — Átszökött vagy átment? Esetleg átállt? — Az „átszökött” kifejezést Miklós Béla vonatkozásában harmincnégy év távlatából sem érzem helytelennek. Egy hadseregparancsnok több mint kétszázezer katonájával együtt „átállhat”, de katonái oserbeohagyásával csak — szökhet. Az első dermedtségből felocsúdva délutánra - szaba d ságo It am gépkocsivezetőmet, magam ültem a volánhoz, és estére már Huszton voltam, Miklós Béla hadseregparancsnokságának főhadiszállásán. Nem volt még világos elképzelésem, de azt éreztem: 24 óra alatt megfordult a játszma színtere. Ha az előző napra még azért rendelt fel bennünket Vörös János Pestre, hogy mi irányítsuk Budapesten a katonai kiugrást, a Szálasi-puccs után már csak az maradhatott hátra mint lehetőség, hogy a hadsereg maga vegye a kezébe a cselekvést a Kárpátokban. Kísérteties a hasonlóság a március 19-i esettel: a hadsereg keleten talán még javíthat valamit azon, amit Budapesten már menthetetlenül (újra) elrontottak. Tehát estére Huszton voltam, és jelentkeztem a hadsereg La osztályánál, Székely László vezérkari ezredesnél. Tájékoztatást kértem tőle a helyzetről. Ebből a tájékoztatásból kiviláglott, hogy egy esetleges átállásra a hadseregparancsnokság Huszton maradt vezetői lélekben egyáltalán nem voltak felkészülve, s az oroszokhoz szökött Miklós Béláról és Kéri Kálmánról csak a legnagyobb döbbenet és rosszallás hangján tudtak beszélni. Lehet, hogy már másutt is elmondottam, de itt is megismétlem: történelmi hibát követett el Miklós Béla, amikor 1944 augusztusában úgy vette át a hadseregparancsnokságot, hogy jó tíz héten át a Pesten már fontolgatott átállás lélektani előkészítése érdekében semmit sem tett, sem legközvetlenebb munkatársait, sem magasabb parancsnokait bizalmasan nem tájékoztatta a várható fejleményekről. Nem értettem Miklós Bélát. A legelemibb kötelességek közé tartozott (s gondolom, tartozik ma is minden hadsereg szolgálati szabályzatában), hogy a parancsnok nem hagyhatja sorsára hadseregét. Ha Miklós Béla átküldi Kérit, hogy információk és parancsok hiányában tájékozódjék a volt ellenségnél, ez rendben van. Akkor hiába küldenek Budapestről nyilas beállítottságú új had- seregparanosno'kot, Miklós néhány tábori csendőr segítségével le tudja tartóztatni őket. Ha ezek után a németek kezdenek el fenyegetőzni, s esetleg erőszakos lépéshez folyamadnak, ám tessék,; ellen lehet állni, kétszázezernyi ember van kéznél erre. De nem ez történt: a parancsnok nélkül maradt, meglazult fegyelmű hadsereg felett még októberben átvették Szálasiék a parancsnokságot, majd az egész hadsereget alárendelték a Wehrmatíhtnak, méghozzá úgy, hogy magyar egységek zászlóaljnál nagyobb alakulatokban nem maradhattak együtt. Az 1. magyar hadsereg ezzel számunkra megszűnt létezni. 15. — Horthy Miklós 1944. október 16-i kiálványa: A magyar nemzethez intézett október 16-i kiáltványomat ezennel semmisnek nyilvánítom, és megismétlem a magyar vezérkar főnökének a csapatokhoz intézett parancsát, mely a harc elszánt folytatását rendelte el. A súlyos hadihelyzet megköveteli, hogy a honvédhadsereg dicsőséges hírnevéhez méltóan védje hazáját. A jó Isten vezérelje a Honvédséget és Magyarországot a jobb jövő útjára. Horthy Miklós 214
