Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 3. szám - Simonffy András: Kompország katonái III. (történelmi kollázsregény)

Sopronnál és Szombathelynél is átlépték a magyar határt. A harcok mindkét helyen változatlanul osztrák területen folynak. Erélyesen cáfolják azt a hírt is, hogy egyik hadseregünk élére magyar parancsnak kerül. A háború jelenlegi állásában erről szó sem lehet.

— A mi hadtestparancsnokságunkhoz beosztott német tiszt ez az itt is emlegetett, félkarú Spoida ezredes volt. Szemet hunyt-e vagy csak egyszerűen buta volt, nem tudom. A lényeg az, hogy vele nem gyűlt meg a bajunk. Persze, időnként alávetettük némi kezelésnek, „ át neve lésnek ’ ’, ahogy akkor neveztük.

No, a hadtestparancsnokság életében a döntő pillanat 1944. október 13-án következett be. Nem tudtunk a 11-én már aláírt ideiglenes fegyverszünetről, de sejtettük, hogy nagy változások küszöbén állunk. Megérkezett a honvéd vezérkar akkori főnökének, Vörös Jánosnak a távirata: azonnal induljunk fel Budapestre, s ott vegyük át a fővárosban lévő magyar alakulatok felett a parancsnokságot.

12. — Vörös János naplójából: X. 12. — Gudenian vezérezredeshez táviratot intéztem, melyben kértem a Keleten levő erők azonnali visszavételét, mert a Debrecen területén kialakult helyzet immár nem nyújt reményt arra, hogy itt nagyobb hadászati eredményt lehessen elérni. (...) A Faméltóságú Úrnak a helyzetet jelentettem. Közölte velem, hogy Szegedre, az ott parancsnokié orosz tábornokhoz parlamentert küldött (Utassy ezds.), akinek feladata az volt, hogy rámutasson azokra az atrocitásokra, melyeket az orosz csapatok a magyar lakossággal szemben elkövetnek. Az orosz sajtó mindezeket cáfolja ugyan, de bizonyítékaink vannak arra, hogy mindez megfelel a valóságnak. Kérte az orosz parancsnokok közbelépését, egyben a foglyokkal szemben megfelelő megtorlást helyezett kilátásba arra az esetre, ha kérelmének nem tesznek eleget. Mindezt ö Főméltósága egyrészt a legmagyarabb város, tehát Szeged lakosságának érdekében rendelte el, de ugyanakkor a többi magyar lakosság érdekeit is szem előtt tartotta.

X. 13. — (nincs feljegyzés)

X. 14. — Ö Főméltósága kihallgatáson fogadott. Megjegyezte, hogy a Debrecen körül folyó csata az ő benyomása szerint már nem alakulhat kedvezően. Ennek következménye az lesz, hogy sem az 1., sem a 2. hadsereg többé nem vonható ki tervszerűen. Az itt lévő erők kivonása már csak fegyverszünettel volna megoldható. — Jelentettem, hogy már eredeti tervem is az volt, hogy a hadseregeket fokozatosan visszavonom olyan területre, ahol az egységes és tervszerű alkalmazásra még mód van. Erre parancsaimat, ki is adtam. Ebből származtak azok a nézeteltérések, amelyek Guderian és köztem támadtak. (...) Ö Főméltósága megjegyzéseiből arra kellett következtetnem, hogy az ellenséggel folytatott tárgyalások nyomán a had- seregparanosnokok olyan utasításokat kaptak közvetlenül Ö Főméltóságától, vagy annak környezetétől, amelyek egy esetleges fegyver- szünet megkötése esetében érvényesek.

X. 15. — 9 órára Koronatanácsra hívtak, melynek végeztével ö Fő- méltósága parancsára egy intézkedést kellett kiadnom. Utólag megtudtam, hogy ez arra vonatkozik, hogy a hadseregparancsnokok par208