Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - SZEMLE - B. Juhász Erzsébet: Nádas Péter: Leírás
a történelmi vagy az emberi környezet — a műben ezáltal létezik, ennek van alárendelve. S mindez szinte plasztikusan, az agytekervények útjain „letapogatható” formában, az éntudaton átszűrve, megméretve, átszínezve létezik. Értelmi, érzelmi és hangulati áttűnések ezek, amelyeknek idő- és térbeli, de még tényszerű összekapcsolódásai sem nagyon lényegesek, hiszen az egységet nem ez a fajta formális, történeti és időbeli rendezettség nyújtja: az öntudat hol kanikrét, hol ködös létezési formái élnek egyéni sorsok epizódjaiként, a történelmi periódusok függvényeként, az emberi tulajdonságok, a lelki fájdalom, a hiány béklyójában, a szerelem és a szeretet olykor megfogható, máskor elillanó realitásában. Nádas Péter rendszere tehát egyszerre realista és misztikus, de e rendszerben a misztikumot is konkrétan kell értelmeznünk. Olyan rendszer ez, amely lehetőséget, gyakran korlátlan szabadságot ad a szerzőnek arra, hogy a reális és irreális elemeket felcserélje: sorrendiségük lényegtelen lehet mind térben, mind időben, de még az átélt élmények logikáját illetően is. S mindezt anélkül éri el Nádas Péter, hogy öncélú formabontó kísérlettel vagy zavart keltő érthetetleniséggel kellene őt meggyanúsítanunk. Rendszerében olyan végső kategóriák sorrendje is felcserélhető, mint az életé és a halálé. Valahogy lényegtelenné vélik: előbb tudunk-e arról, hogy szeretteink hogyan viaskodnak haláluk órájában életük maradék erejével, s hogyan búcsúznak el tőle, s csak ez után jelennek meg eleven, tevékeny embervolituk különböző epizódjaiban. Sorsuk egysége zavartalanul egészül ki az új elemekkel. Mindez lényegtelen addig, amíg nem jut el az összegzésig, a végső konklúzióig. Akkor az agy rutinképessége helyrerakja, a maguk megfelelő idő- és értékbeli sorrendjében helyezi el ezeket az információkat, s az az erő, ami a szertelen formában rendezetlen hatású, helyére kerül, s helyes ítélkezést provokál vagy vár el tőlünk. A tehetségnek ez a bravúrja az, ami legjobb novelláiban is magával ragad. Ezekből az elbeszélésekből tűnik ki leginkább, hogy az emberi rejtély és titokzatosság örökkévaló, s időleges tettenérése vagy feloldása — különösen, ha magiunkban próbáljuk felfedezni ezt a titkot — a legnagyobb küzdelmet és gyötrelmet követelheti meg tőlünk. Ugyanakkor az elemi és a tudatos, értelmes létezési folyamatnak egyaránt feltétele az az érzékelő képesség, amellyel emberi környezetünket felfogjuk és értelmezzük. Saját létezésünk egyrészt feltételezi megbízható öntudatunkat, a helyes ítélőképességet és azt az embertárfi környezetet, amely e viszonyításrendszer másik összetevője. Kényszerű szükségletünk és igényünk kell hogy legyen az a hajlandóság és képesség, amely által érzékelni tudjuk önmagunkat és időben, térben mellénk rendelt kortársainkat. Nádas Pétert ezekben a novellákban azok a válság- helyzetek foglalkoztatják, amelyekben felismerjük az újat, a mást magunkban vagy környezetünkben, de méginkább azok, amelyekben elveszítjük ezt az érzékelő, értelmező képességet, s kétségbeesetten küzdünk ennek az önveszélyezte'tő állapotnak a megszüntetéséért s öntudatunk korábbi érzékelő képességének visszanyeréséért. A Leírásban ennek a gyötrelme« útnak a legmeggyőzőbb és legmutatósabb példája a Szerelem című elbeszélés. Az írás férfialakja saját létezésének, létmmőségének konkrétsága, mérhetősége után kutat, de ugyanúgy az érzelem, a szerelem érzésének mibenléte, megfoghatósága, minősége izgatja. Helyenként az őrület tudatállapotának analízise ez a küzdelem, s ebből csak úgy kerülhet ki, ha a valóság létezését saját létének konkrétságán keresztül, kellő biztonságérzettel képes felfogni. Ilyen biztonságérzet és önérzékedési lehetőség s egyben egyik legfontosabb érzelmi minőség a szerelem érzése is. Ha az érzelmi, lelki érzékenység képességét elvesztettük, hiába hívjuk segítségül, mintegy létezésünk igazolására, a valósáig gyakorlati értelemben vett konkrétságát, a biológiai érzékelés lehetőségeit, ezt csak a másik emberhez kapcsoló magasabb rendű viszonyban vagyunk képesek elérni, elfogadva és megőrizve magunkban azt a hitet, hogy a világmindenségben az ember a nagy titok. A kötet címe telitalálat. Nemcsak a most megjelent novellák karakterét jellemzi, hanem Nádas Péter írói módszerének egészét is. (Szépirodalmi, 1979) B. JUHÁSZ ERZSÉBET / 187
