Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Simonffy András: Kompország katonái I. (történelmi kollázsregény)
ga, keleten Antonescu fasiszta Romániája. A felsoroltak mindegyike közvetlen német irányítás alatt állott, politikailag és katonailag egyaránt. Ebben a csatlósgyűrűben kellett Magyarországnak maradék önállóságát és függetlenségét megőriznie. Ráadásul az említett fasiszta bábállamoknak Hitler azt ígérte, hogy ha jól viselik magukat, ha érezhető katonai segítséget nyújtanak a Szovjetunió elleni háborúban, akkor majd revideálni lehet azokat a Bécsben (javunkra) meghúzott új határokat. Akkor majd újra megnézzük a Muraköz, Bácska, Kolozsvár és Kassa problémáját is. Hitler tehát éreztette velük, hogy a magyarokban nem nagyon bízik. — Lehetett erre valós oka? — Lehetett. A Teleki-kormány az utolsó pillanatig semlegességi politikát próbált folytatni. Ez aztán különféle nézeteltérésekhez vezetett. 1939-ben, Lengyelország lerohanásakor a németek Délről is támadni akartak. Ezért szükségük lett volna a Mezőlaborc-Lupkowon át vezető vasútvonalra. Ez az első bécsi döntés óta Kassánál néhány kilométeren keresztül újra magyar területen futott, s így a csapatok átvonulásához a magyar kormány engedélyére is szükség lett volna. Ezt az engedélyt a magyar kormány megtagadta, hivatkozva az évszázados magyar—lengyel barátságra. Sőt, az akkor közös magyar—lengyel határon ide menekülő mintegy százezer lengyel katonát és polgárt segítette, adott esetben hamis papírokkal történő továbbszökésükről is gondoskodott. Ezek a lépések veszélyeztették a „nagynémet érdekeket”, s jóllehet az egész háború kimenetele szempontjából nem voltak döntő jelentőségűek, de Hitlert és vezérkarát figyelmeztették arra, hogy ezek a „nagynémet érdekek” korántsem találkoznak mindenben a magyar érdekekkel. 1. Godó Ágnes történész: Szeptember ötödikén (...) Sztójay követ jelentette a magyar külügyminiszternek, Csáky Istvánnak, hogy a német külügyminiszter titkos találkozást kér. Ribbentrop esetleges határkorrekciókat is kilátásba helyezett Lengyelország rovására, ha Magyarország mégis meggondolná magát. Csáky a szeptember 7-i megbeszélésen azonban kormánya nevében nem tartott igényt ilyen korrekcióra. Ezt követően szeptember kilencedikén Ribbentrop telefonon felhívta Csákyt, és udvarias formában ugyan, de átvonulást kért Kassa vasútvonalán a lengyelek ellen bevetésre került német csapatok részére. Csáky ekkor utasította Szabó László római magyar követet, tudakolja meg Mussolini álláspontját e kérdésben. Másnap megérkezett Szabó jelentése, miszerint Mussolini és Ciano olasz külügyminiszter a német kérés igen barátságos hangú megtagadását javasolta. A hír vétele után, vasárnap délelőtt, rendkívüli minisztertanácsot tartottak. Teleki tájékoztatta a megjelenteket az eseményekről és a Horthynál kialakított véleményről, mely szerint „miután a magyar kormány már a német—lengyel háború kitörésekor leghatározottabban kijelentette, hogy Magyarország részéről a nemzeti becsület ügye, hogy Lengyelország elleni semminemű katonai akcióban nem vehet részt (...), nemzeti becsületünkkel nem fér össze tehát, hogy ezen kérést teljesítsük, és ennek folytán semmi körülmények között nem engedhetjük meg német csapatoknak egy magyarországi 6
