Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 2. szám - Győri László: W. S., Kőművesek, Szindbád (versek)
GYŐRI LÁSZLÓ w. s. „ős-kezdet óta itt vagyok, de a lepkével meghalok.” Az ős-kezdet s a kezdet-ős, édesanyámmal egyidős, anyám lehetne ő, ki bölcs, apám lehetne, s nem apám; szülőim-korú, hajdanán kezét rángattam, ő legyen, aki sétálgat énvelem; patakot, forrást mutogat, síkokon szöcskét, nyulakat, virágok nevére tanít, nevel, oktat, eligazít világok neve közt, amíg sort sor után kukoricát kapálgatunk az űrön át. Lehajol, tép apám, anyám, jobbról-balról, középen én. Két szárnyam van, két lepkeszárny, égbe, munkába röptetők. A munka nagy, világnyi mély, a csillagokig visznek ők. Szánandó, kicsi, gyönge, görcs, lezuhantam az ég előtt. Vegyen karjába ő, ki bölcs, ki az idővel egyidős, ő, ki tudás, makacs, konok, s új gubót rág, ha halni fog. 125
