Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Páskándi Géza: Egy népmonda feldolgozása (paródiák)
bukkant fel az oly becses elkószált nyáj, a hímnemű „sziréna”? Ide száműzte őket az akkori mitológia? Pannóniába? A mitológiai nyájtól elbitangóit kecskék volnának hát ők itt hazánkban, amely akkoriban bölcsőjévé lehetett a szellemiségnek? Netán az üldözött pogánytömeg szimbóluma volna (G. P. mester), amelyet a keresztény II. Endre (is) víz alá nyomott? Erre utal: a keresztes háborúra nem ad pénzt a juhász. Megannyi kérdés, amelyre ma már bizton adhatunk pozitív választ: igen, Zrínyi láthatott kecskekörmöket az Adrián, mégpedig a kecskeköröm nőnemű változatait: a „szirénák kecsesebb körmeit.” Erre rímel egy közismerten ismeretlen dunántúli fonmaművész eme két sora is: Ó te vízi bálettündér Balatonba beletűntél... (Vigalom a körömházban) A kecske tehát semmi más itt, mint a férfi-tündér, a hímleány. (Érdekes, mennyivel kevésbé tautologikus és egyben pleonazmus ez, mint a — szintén dunántúli — Himfy elnevezés.) Utoljára hagytam a legfőbb érvet: ne feledjük, igen sokáig az Adria is magyar tengernek számított, s ennek kicsinyített mása lett a Balaton. Tehát Zrínyi mindenképpen a magyar tengeren is láthatta, mind a szirénákat, mind a kecskéket, illetve körmeiket. Meg kell tehát mondanunk: mindazok a szakmán kívüleső szempontok, amelyek eme apró tényeknek makrovizionális tekintélyét kétségbevonhatták, semmi egyebet nem tagadtak, mint a mozaikművészet s tudomány létjogosultságát. Persze, akik nem szeretnek mákot aprítani (mondván: elég apró az magában is) sohasem élvezhetik a csakis mákaprítás által létrehozható mikro- kábulatok makrokozmoszát. Ám nem véletlenül született Morpheus, és nem véletlenül épp az apró mák nevéből a magyar, árpádházi és erdélyi fejedelem: Mákony vezér, ez a kiváló reformátor és lengyel király, humanista professzor és várfosztogató nagyúr, aki egyben a közéletiség kiváló (s gyakorta szabadszájú) poétája is lehetett. Róla is írhatta Vörösmarty méltán és himni'kusan: Rágalom az, hogy Mák nem ránta kardot a harcban.* IRODALOM G. P. magister: Az literátori neptunizmus fundámentuma, mely által, miképp az minerál-tudo- mányok emberei bármely kövezet és követs vízi eredetét vallják — akképp előbbi hívői az száraz és levegőégi mithológia gyökeres részeit a tengerekben, tavakban s folyamokban lelik. (Klausenburg, 1790 vagy 1970?) Homérosz: összes Művei. Váci Mihály: összegyűjtött Művei. Machiavelli: Válogatott hadászati s államelméleti tanulmányok. Valamint: Dante, Ariosto, Tasso, Szenei Molnár, Bethlen, Báthory, Apácai Elegyes Munkái. Ismeretlen költő: Az alexandriai könyvtár utolsó felgyújtásakor ismét elégett művek. Lövi Árpád: összes. Folytatása következik * örökre feledésbe merült második sora eme eposzi disztichonnak így hangzik: Futva az ellen elől. (Karddal ütötte lovát!) K. S. I.) 1120
