Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Páskándi Géza: Egy népmonda feldolgozása (paródiák)

Bizony egészen eddig beavatott engem. Ő bíztatott arra, hogy továbbra is csak fordítsam az ősi, primitív népek dalait, szakítsunk már azzal az átkozott Európa-centrizmussal. Az ő atyai szeme előtt fordítottam le, még ugyanazon negyedórában, miközben beszélgettünk is, mintegy 200 ezer verssort (Óceánia stb.) költészetéből. Így érkeztem el a fordítás közben Balatónia népéhez.

Pestről előbb óceánjárón, majd repülőn közelítettem meg ezt a vad és egészen csodálatos népet. Potenciájának vadsága s vadságának potenciája egészen lenyögözött. Csupa virilitás és fekunditás! Azelőtt már megfordultam más vad népeknél is: így az Al-föld, a Kun-ság primitív (primitív?! Nekünk legyen mondva!) népei körében. Bátran mondhatom: e tájak Lévi-Strauss-a lehettem volna. Én mindig is ragaszkodtam a rácsodálkozás jogához! Egészen lefegyvérzett, hogy amint előbb is láttam: nemcsak az Al-föld, a Kun-ság, hanem Balatónia népe is meglepően hasonlít Budapest és Dunaharaszti népéhez. De még a kolozsváriakhoz is (újabb meghökkenés részemről). Nyelvük, de vallásuk, szokásaik, történelmük menete, sőt államstruktúrájuk is szakasztottan hasonló. És mi eddig Pesten nem ismertük eléggé ezeket a szomszédos kultúrákat, amilyen például Balatónia népének szellemiségéé. Pedig mi minden van! Mi minden vesz körül! Amiről halvány információnk sincs. Ez az információhiány öl meg bennünket. Én egyszerűen nem vagyok ember, ha nem hallgatok naponta három órán át híreket s nem olvasok el legalább kétszáz oldalt olyan könyvekből, amelyeket valamilyen okból hazánk nem fordított le vagy lefordítottak, de határainkon túl. Igen, ha én nem olvasom el az összes efféle könyveket, egyáltalán nem tudok írni. De még olvasni se. Egyszóval a legeslegnagyobb csodálkozással vettem tudomásul, hogy Balatónia népével szótár nélkül tudok értekezni. Népdaljuk is hasonlított a pesti népdalra s egyre inkább. Velünk, dunaharasztiakkal közös történelmi hősöket vallottak magukénak — ez egyenesen lenyűgözött. A Bartók—Kodály módszer szerint elénekeltünk hármasban (én, az 55 éves vadember és tizenhat éves felesége — öt éve házasok!) egy pesti, illetve egyben balatóniai népdalt. ízlelgettük a daliam közös magvát, anélkül, hogy kiköptük volna, mind lenyeltük. A közös éneklés után a vadember és neje minden átmenet és álszemérem, sőt felkérés nélkül kezdtek el kettőjük szexuális életéről beszélni. Alább teszem közkinccsé.

Én: Ha felvetődik a nagyarányú impotenciális hányados sűrű frekventá- ciója, mit tesznek Önök 55 éves férfiak?

Vadember: Önnek, mint öntudatos fehérnek és európainak tudnia kell, hogy bizonyos szokásbeli, már-már rituális sémák, rutin-menetek megkoptatják a szexuális intencionalitás prosperitását. Hogy miért? A gyengébbek kedvéért — már elnézést — ezt úgy szoktam megfogalmazni: a legjobb gépet is olajozni kell, különben nyiszorog. Továbbá: dobd a repülőt a vízbe, egészen váratlan reakciói lesznek, egyáltalán nem úgy viselkedik, mint a levegőben. Vagy hajítsd az óceánjárót a levegőbe — ugyanezt fogod látni: tehát közegéből kiragadva megmutatja meghökkentően új vonásait. A repülő elsüllyed az iszapban, amit a levegőben sohasem produkált volna. A hajó szárazföldre zuhan, amit a vízben sose tapasztalhattunk. Mutatis mutandis: a szexuális életben a helyszín és a tetthely örökös változtatása is igen fontos. Itt említem meg a beesési szögek és a sebesség, távolság hatását. Én például nejemre minden nap más és más távolságról és irányból ugrok. Vagy ő rám.

Vadasszony (közbeszól): Tegnap a sufni tetejéről ugrott. Egészen váratlanul.

Vadember (átveszi a szót): Nos, ez a váratlanság ijedt kapkodást vált ki

1110