Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Páskándi Géza: Egy népmonda feldolgozása (paródiák)
Űrjgazdagságuk szüzet ámít: kínáltak néki tél’ szalámit, kolbászt, csak menjen velük haza. Ebből nem esztek Gyula s Csaba! Szavaltam nőmnek — bűvös nyelven. Ha nyelvem vélem — ki van ellen? Nimfám elszunnyadt s indult haza. Ki kísérte el? Gyula s Csaba! Felindultam: ketten egy ellen? Hát több a kolbász, mint a nyelvem? Megáldjatok ti, Gyula s Csaba, Holnap én megyek vele haza! S másnap a tóba mentem véle, le jó mélyen — a fenekére. Mélybúvárnak hínár a haza. Itt üldözzetek, Gyula s Csaba! Tavi nimfám átfogta vállam, s babrálta szép, szatír szakállam. Nos, ha néktek kolbász a haza, nékem a szent nyelv, Gyula s Csaba! Hát kérdem nimfám, ó béh reszket: van-e kereszted, s hány kereszted? S nékem a fenék — éz lett a haza, míg ágált korzón Gyula s Csaba. Ifjú kecske is sót nyalandó, minden lövellés oly bolond ó! S a fenékről nem vágytam haza, pláne, hogy várt fent Gyula s Csaba. S mert én e tájon úgy pereltem: nyelvem cipel keresztet, nyelvem, de kolbász romlik odahaza. Ügy kell! A sors ez, Gyula s Csaba! *A költemény egyidejűleg jelent meg a Honi Takarék, az Ebhigiéne, a Magyar Ápolónő, a Hentesipari Szemle, a Tógazdaság, a Vöröskereszt Világközlönye és a Kortárs című folyóiratokban. 1099
