Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 12. szám - Káldi János: Pécs, Mária utca, Lázban, fájdalomban (versek)

KÁLDI JÁNOS

Pécs, Mária utca

Itt is éltem

— mikor is? mikor is? — egy 'csöndöt érlelő, fél-vak szobában, földúlt álmok közt,

a vigasz lassú lobogású virága nélkül, valahogy úgy, mint akinek már sorsa sincs, s a feje fölül véglegesen elúszott az ég; valahogy úgy,

mint aki már nem is él tán, s életét — a volt-egyetlent — tizen, ha tudják, messze, rég.

Lázban, fájdalomban

Zuhog a holdfény szüntelen. Hallom olykor a nevemet. Késel a szörnyű fájdalom. Napom még hátra hány lehet?

Csak a faágak rajza él.

Inog a hideg házfalon.

Vacog az elmúlt, hosszú park. Virága csönd és szánalom.

Napom még hátra hány lehet? A mérhetetlen hó ragyog.

Aki nincs már itt közietek, az én vagyok, az én vagyok.

1078