Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Horváth Béla: "Add kezembe e zárt világ kilincsét..." Az életkudarc kompenzációjának kísérlete József Attila Gyömrői Edithez írott verseiben (tanulmány)
sodik felétől, végétől kezdve az illegális párt és József Attila viszonya rendeződött, prózai cikkeiben ekkor ismét a történelmi materializmus alapján áll, verseivel pedig a kor legmélyebb törekvéseit fejezi ki.” A költő 1937-ben is úgy jellemzi magát, mint aki „társadalmi kérdésekben a tudományos szocializmus logikáját veszi irányadóul”, mégis elgondolkodtató, hogy olyan jellegű — igényű versek, mint a Külvárosi éj, A város peremén, Téli éjszaka nem születnek többet. Ha rendeződött is a kapcsolat, József Attila szellemiségében és személyiségében mély nyomot hagyott a konfliktus, mint arra Révai József is utalt. Részvétele a Szép Szó liberális értelmiségi körében, bárhogyan is nézzük, csak a valahova tartozás kényszeréből következhetett. (E paradox helyzet összetevőit és következményeit Antal Gábor és Garai László elemzi.) A nemrégen lezajlott, s a résztvevőkben soha el nem múló-tüskéket hagyó ún. népi-urbánus vita következtében másutt sem lelhetett társakra. (Ahogy az Vágó Márta, Kodolányi János visszaemlékezéséből kitűnik.) Nem a „ki a bűnös” alapvetően hibás, kimutathatóan prekoncepciókra épülő szándékával, de érdemes egy pillantást vetni az őt körülvevő személyekre, szerepükre ahhoz, hogy tragikus helyzetét pontosabban lássuk. 1936 nyarán megszűnik élettársi kapcsolata Szántó Judittal, tehát támasz nélkül, női gondoskodás nélkül marad. (A Vágó Márta „reneszánsz” már a betegség kifejlődése után kezdődik.) Barátai — akik Judittal való kapcsolatát mindig is helytelenítették — támogatják, gondoskodnak róla ezután. Nem akarván a jószándékot kétségbevonni, egyetlen problémára mégis utalnunk kell. A személyiség kiteljesedésének és harmóniájának elengedhetetlen feltétele az én-realizálás. Ez József Attilánál ambivalens módon jelentkezik, hisz a gyermek-alteregó vállalása, keresése mellett — amely szeretetéhségéből következik — alapvető törekvés a férfiként való önérvényesítés. Márpedig azzal, hogy egész életében mások jóindulatára szorult, épp a „felnőttség”, önállósodás nem sikerült. A zsidó orvostól kapott kabáton kívül Hatvány ajándékruhái, a könyörgő, megalázkodó levelekre csurranó-cseppenő pénzjuttatások csak megerősítették a gyermek-állapotot. Amikor 1936 januárjában az ún. kis Baumgartner-díjat Fodor József önérzetesen, mint méltatlant visszautasítja, József Attilának el kell fogadnia, mert nincs cipőre pénze. Azaz a társadalmilag érvényesített, kiosztott gyerekszerep szükségszerűen előbb inkognítóvá válik, (Heller Ágnes tanulmánya alapján használjuk a fogalmat ilyen értelemben) majd éntudattá, amikor az egyén már lényegiként fogadja el. A meglevő önérvényesítési vágyra utal a Szabad ötletek jegyzékének, néhány sora is: ha azt akarom, hogy szeressenek, mindezt el kell titkolnom de akkor már nem szeretnek mert tudom, hogy azt szeretik, akinek mutatom magamat és nem engemet A fentiekben nem a betegség okára kerestünk választ, csupán a helyzetmodell összetevőit vettük számba, hisz csak ilyen relációban elemezhetők a Gyömrői Edithez írott versek. Vezér Erzsébet interjút készített .az. analitikusnővel, aki így értékelte. József Attilához fűződő kapcsolatát: „Szerelem? Nem volt ez szerelem... A versek az nem én voltam, Rólam nem tudott jsemmit. Az érzelem az anyjához.kötődő.érzésnek az ismétlése volt.Gyömrői Edit tehát a pszichoanalitikus kezelés során törvényszerűen jelentkező indulatáttétellel (Übertragung) azonosítja azt az érzést, amit József .Attila következetesen szerelemnek nevez. Németh Andor, Vágó Márta is a szituációból, a kezelés intimitásából következő öncsalásként értékeli. Arról pedig, hogy mit jelentett József Attilának ez a kapcsolat, valljanak művei. A Gyömrői Editjnspinálta versek sorában, időrendben — a kritikai kiadást alapul véve — az első a Gyermekké tettél. Ez a vers valóban a pszichonalitikus kezelés tüneteit mutatja. Az anya imagó és a vers címzettje, a nő (vagy ahogy az eredeti cím 1056
