Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Horváth Béla: "Add kezembe e zárt világ kilincsét..." Az életkudarc kompenzációjának kísérlete József Attila Gyömrői Edithez írott verseiben (tanulmány)
HORVÁTH BÉLA „Add kezembe e zárt világ kilincsét...” AZ ÉLETKUDARC KOMPENZÁCIÓJÁNAK KÍSÉRLETE JÓZSEF ATTILA GYÖMRÖI EDITHEZ ÍROTT VERSEIBEN „Kevés olyan XX. századi költőnk van, akinek élete utolsó éveiről annyira keveset tudunk, mint József Attiláról...” — írja a Stark—Bókay szerzőpáros egy a közelmúltban megjelent tanulmányában, jelezve egyúttal az újbóli perújrafelvétel igényét. Bár a biográfiai adatok mennyisége egyre gyarapszik, s így árnyaltabbá válik képünk erről az időszakról is, az ezt kutató elemzések — összevetve az életmű más részeivel — láthatóan kisebb tételt képviselnek a József Attila-bibliográfiában. A kutatás talán leginkább neuralgikus pontjáról van szó. Téveszmék, előítéletek akadályozták sokáig a tények számbavételét, a „szerencsétlen szerelmek”, a betegség, az életkudarc szülte művek pedig a „pszichológiai idealizmus” bélyegét hordozták magukon. E versek közül jónéhány, ahogy Németh G. Béla a kritikai kiadással kapcsolatban a helyzetet találóan jellemzte „kívülrekedt a marxista illendőség határain.” Jelen írásunkban csak néhányról, az ún. Gyömrői-«korszak verseiről kívánunk szólni. A társadalmon kívüliségnek, az én-vesztésnek megdöbbentő bizonyítékai ezek a művek. Szorongásról, bűntelen bűnről, csalódásról, emberi megaláztatásról vallanak. Az 1936-os versek közül pedig épp homogenitásuknál fogva kiemelkednek a szerelmes versek. Fő motívumuk a vágy, de mégsem epekedők, könyörgők. A lélek lemez- telenedése, a személyiség védtelen kitárulkozása, a „férfias szemérem elrebbenését” eredményezi. A szerelmi ostrom átkozódássá, gyalázkodássá válik, s a versek ezért hatnak különösnek. Azonban épp e különösségükkel, a kiszolgáltatott ember ilyen végletes megnyilatkozásával vallanak nembeliségünk eredendő attribútumáról, a semmitől, az értelmetlen haláltól való félelemről. Ezeket a vágyakozó, átkozódó verseket a fenyegetettség, az életkudarc kompenzációjának kísérleteként értékeljük. A szakirodalomban az elemzők egybehangzó megállapítása: József Attila betegsége 1936 őszén manifesztálódik. Ez az időszak egybeesik a Gyömrői Edithez fűződő kapcsolatának záróakkordjával. 1936. november 3. a keltezése annak a levélnek, amelyben ügyvédjét, Melléky Kornélt kéri, ne adja be mégsem az analitikusnő ellen indítandó kártérítési pert. A közel kétéves kapcsolat tehát 1938. októberével zárul. A pszichoanalitikus kezelés jelentőségét illetőleg két eltérő vélemény él az irodalmi köztudatban. Az analízist átvállaló, s a költő pathográfiáját először leíró Bak Róbert megállapítása: „A pszichotikus tendenciákat egy irreális körülmények között fogant és realizálhatatlan szerelem juttatta érvényre.” Németh Andor így látja: „A skizofrénia a második kezelés során, de nem annak következményeképpen tört ki a betegen. ..” Szántó Judit visszaemlékezése az értékelés másik pólusát képviseli, a költő betegségének okaként nevezi meg a pszichoanalitikus kezelést, s úgy véli, ez a gyógymód távolította el a mozgalomtól is. A tragédia 1936-ra válik nyilvánvalóvá, a személyiség bomlásának jegyeit azonban már jóval korábban felfedezhetjük. Számbavéve a harmincas évek költeményeit, szembetűnik egyfajta változás. 1934-től kezdve elmaradnak az ún. nagy munkásversek, a falu-verseket is egyszál magában a Falu képviseli. A Bérmunkás-ballada agitatíven szocialisztikussága nem yálik „szemléleti végső egésszé”, mint az egy évvel korábbi Téli éjszaka vagy Elégia. Már ebben az évben túlsúlyba kerülnek az önnön változását leíró, s a feltörő emlékeknek utat engedő versek. A veszélyeztetettség élménye, a fenyegető „ember alja” úgyszintén témaként jelentkezik. (Szigeten, Alkalmi vers). Egy évvel később az emberi megaláztatásról, a megcsalatásról szóló versek 1054
